Tavasz

Az év növényvédelmi szempontból lemosó permetezéssel indul és ezzel is ér véget. A megelőzés nagyon fontos! Nem csak a jól választott szerek, hanem a kártevők, kórokozók tavaszi és őszi gyérítése is segítséget jelent majd az év többi szakában. A lemosó permetezés ideje akkor jön el, mielőtt kihajtottak volna a növények vagy miután már a lombhullás véget ért és kopaszok. Kora tavasszal, szélcsendes, fagymentes időben, mikor a rügyek még nem indultak fakadásnak és ősszel mikor már egy levél sincs az ágakon. Az egész kertet alaposan és bőven - mint a nevében is benne van - lemossuk. Ez prevenció, mint a kora tavaszi metszés, mely nem csak bő termést hozhat vagy formássá teheti a koronát, hanem a beteg részek eltávolításával sok kártevőtől és kórokozótól szabadítjuk meg növényeinket.

Amennyire kedvelt, annyi kérdés merül fel teleltetésével kapcsolatban is. Ha nem szeretnénk kidobni a töveket ősszel, akkor bizony még a fagyok előtt, október vége felé gondoskodnunk kell egy megfelelő fagymentes helyiségről, ahol tavaszig átvészelik a tövek a telet. De milyen hely az ideális és hosszú hónapokig mit igényel a növény? Elsőként: a muskátlit hosszú évekig nem érdemes teleltetni - mint pl. a leandert, mely minden évben egyre nagyobb méretet ölt – mert pár év után megnyúlt, hosszú szárú bokorrá válik.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.

Emlékeznek még arra, hogy évekkel ezelőtt – a tél vége felé járva - sok helyen „hóvirágárusok” tűntek fel, kis asztalaikon apró csokrokat kínálva? Mindeközben a legnagyobb problémát a természetes élőhelyeken, munkagépekkel történő, nagy méreteket öltő illegális hagymakitermelés jelentette. Az állományok folyamatosan ritkultak. Mára az élőhelyek pusztítása és a vadon szedett csokrok is eltűntek. A Hóvirág (Galanthus) nevével egybeforrt a védett szó. Ezért sokszor felmerül a kérdés, hogyan tudunk mégis ültetni egy védett növényt?

Ezt a télálló növényt, ha utána olvasunk, érdekes módon nem a díszfák sorában találjuk meg, hanem az örökzöldek között. Holott egy lombhullató fáról van szó. De akkor fenyő vagy fa? A nyitvatermők között a tűlevelű és pikkelylevelű növények –fenyők, tuják, hamisciprusok stb. - közé sorolják. A Páfrányfenyő szintén nyitvatermő növény, mint az előbb említett örökzöldek, kinézetétől függetlenül. Családjának egyetlen képviselője napjainkban.

Mire elérkezik egy kertésznek a pihenés, már épp belépünk a télbe. Még ekkor is akadnak azonban elengedhetetlen munkák, bizony télen is kertészkednünk kell. Az egyik legfontosabbal kezdeném: miért kell néha télen is öntöznünk? A téli öntözéssel kapcsolatban azt szoktam mondani, ne a hónapnak, hanem a hőmérsékletnek megfelelően öntözzünk.

Ha olyan zöldségekkel szeretnénk próbálkozni, melyek nevelése könnyű és biztos a siker, akkor hagymát ne hagyjuk ki. Sokféle hagymával próbálkozhatunk, attól is függően, mennyi helyünk van erre. Ültethetünk a konyhakertben, de kisebb ládák vagy cserepek is tökéletesek a célnak.

Amíg az évelő növények többsége lassan visszahúzódik a talajba, levelük sárgul, hullik, majd később már alig látszanak, hova is ültettük őket, addig jó pár évelő életerős, zöld levelekkel vág neki a télnek. Mi több, nem csak lombbal, hanem később a fagyos kertben, akár a hótakaró alól előtörő virágokkal. Ilyen igazi ”fagyálló virág” a Hunyor (Helleborus), mely hasonlóan a Pompás hóvirághoz (Galanthus elwesii), igen kemény hidegeket is elvisel virágzás közben.

Mikor elérkezik a tél vége, mire vágynánk a legjobban, mint friss, kora tavaszi ízekre. Ekkor, az első „földillatú”, hamisítatlan tavaszi napokon indul hajtásnak egy igazi vitaminbomba, a medvehagyma (Allium ursinum). Népies nevén vadfokhagyma, poroszhagyma vagy sajamás. A medvehagyma frissen ebben a pár kora tavaszi hétben szedhető és fogyasztható.