Dél - Afrikában vadon, méretes bokorként él hazánk egyik közkedvelt növénye. Vélhetően föníciai hajósokkal került az ókori Görögországba. A mai muskátlik őse nagyobb méretű volt, mint napjaink zömök, tömöttebb tövei. Nyáron ablakok, óriási vagy épp csöppnyi teraszok, éttermek és szállodák színes virágú látványát nyújtja. A Muskátli (Pelargonium) népszerűsége töretlen, és mivel nemesítése folyamatos, ezért több száz fajtája mellett évről évre újabb fajták és színváltozatok jelennek meg. Az álló és csüngő változatai között is egyre érdekesebb színű és mintázatú virágokkal találkozhatunk.
Amennyire kedvelt, annyi kérdés merül fel teleltetésével kapcsolatban is. Ha nem szeretnénk kidobni a töveket ősszel, akkor bizony még a fagyok előtt, október vége felé gondoskodnunk kell egy megfelelő fagymentes helyiségről, ahol tavaszig átvészelik a tövek a telet. De milyen hely az ideális és hosszú hónapokig mit igényel a növény? Elsőként: a muskátlit hosszú évekig nem érdemes teleltetni - mint pl. a leandert, mely minden évben egyre nagyobb méretet ölt – mert pár év után megnyúlt, hosszú szárú bokorrá válik. Ezért 2-3 év után cseréljük le az idős töveket fiatal, bokros növényekre. Néha lehet találkozni úgynevezett „anyanövényekkel”. Ezek több éves példányok, melyek akár 80cm magasak, azonban felnyúló szárai nehezen tartják meg magukat és közel nem olyan dúsak, mint egy frissen szaporított tő.
Szubtrópusi származásából adódóan érzékeny a fagyra és a túlöntözésre. Míg az edényben lévő növénynek a nyári, kánikulai napokon, szüksége van alaposabb öntözésre, addig télen, hűvös helyen tartva, csak kevés vizet igényel. Könnyen rothadásnak indulhat, ha télen hűvös hőmérsékleten alaposan öntözgetjük, de attól is, ha nem lyukas az edény vagy ha az alátétben folyamatosan áll a víz. Az ideális, ha van egy gyengén fűtött, 10-15 0C –os, világos helyiségünk. Mielőtt télre bevinnénk, a nagyobb tövek szárait közel a felére vágjuk vissza. A tél alatt időközönként igényel csak öntözést – hőmérséklettől függően hetente, kéthetente - pont annyit, hogy épp nedves legyen a földje. Tápoldatozni nem kell. Télen is hoz hajtásokat, azonban sokkal lassabban. Ha pedig kevés fényt kap, észrevehető, hogy ezek a hajtások nyúltabbak és erőtlenebbek. Másik teleltetési mód, mikor egy ennél hűvösebb, 5-6 0C –os, sötét helyen tartjuk. Ez esetben a növényeket kiszedjük a cserépből, visszavágjuk, gyökerüket is megmetsszük és több tövet egy cserépbe szorosabban elültetve, minimális öntözés mellett teleltetjük.
Régről ismert módszer a növények”felaggatása”. Ez esetben a cserépből kiszedett növény gyökeréről a földet lerázzák és fejjel lefelé egy kötéllel felkötik. A muskátli húsos szára és gyökere sok vizet képes tárolni, így öntözés nélkül sem szárad ki, azonban tavaszra ágai megfonnyadnak. Tavasszal - mielőtt ismét elültetnénk cserepekbe - egy vízzel teli vödörben alaposan fel kell szívatni. Ma már igen ritkán teleltetik így a növényeket. Bár alkalmazható, azonban inkább a fenti két módszert javasolnám. Fontos, hogy ezekkel a teleltetési módszerekkel álló és angol muskátli változatoknál próbálkozzunk. A futó változat magasabb hőmérsékletet és nagyobb odafigyelést igényel, így ezt nem érdemes teleltetnünk otthoni körülmények között.
Az alpesi házak ablakiból zuhatagként omló muskátlit sokan szeretnék otthon. Hazánkban is lehet szép muskátli töveket nevelni, főként az álló fajták gondozhatóak könnyebben. Kedvelik a déli, napos fekvést, az elegendő, nem túl sok öntözést és a tápoldatozást. A futó változatokkal más a helyzet. Az osztrák hegyek között dúsan virágzó muskátlik hűvösebb, párásabb körülmények között növekednek. Míg a hazánkban sokszor előforduló, száraz hőhullámokkal járó nyár jobban megviseli ezeket a növényeket.
Teleltetés után, ha elmúltak a fagyok, ismét kivihetjük a kertbe a növényeket. A megnyúlt, gyenge hajtású ágaikat metsszük meg! Muskátli virágföldbe tápanyagot keverve ültessük el a töveket, és ismét kezdődhet a gyakoribb öntözés és tápoldatozás is. Ezek a tövek később fognak virágozni és sokszor nem olyan dúsak, mint a frissen beszerzett fiatal növények. És ha szeretnénk újabb, különlegesebb fajtákkal is gazdagítani növényeinket, akkor ma már beszerezhetőek illatos levelű muskátlik is. A fenyő és mogyoró illatú muskátli mellett számomra is meglepő volt a kóla illatú leveleket dörzsölni.
(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Január - Februári számában megjelent)
