Nagyjából tíz évvel ezelőtt még a kertészetek gyümölcstermő növényekkel teli ágyásainak végén, szerényen meghúzódva nevelkedett a kínálatban. Az akkor oly sok különleges és újdonságnak számító bogyós gyümölcs között alig esett rá a választás. A sima, zöld levelű, pár ágból álló csemetékre mint vadon is fejlődő növényekre tekintettek, mely kevésbé tette őket vonzóvá. Mára azonban nagyot változott ennek a „vad” cserjének a megítélése. Napjainkban a Bodza (Sambucus nigra) ismét reflektorfénybe került a bogyós gyümölcsű növények színpadán. Az alapfaj mellett évről évre újra és érdekesebb fajtái bővítik a kínálatot, a kertekben pedig ismét egyre gyakoribb a Bodza ültetése.
Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.
Már épp beléptünk a nyárba, mikor júniusban a frissen szedett, sárgásfehér, nagyméretű bogernyő virágait nagymamám a sűrű palacsintatésztába mártogatta, majd gyorsan a forrón sercegő olajba dobta. Kisütve igazi illatos és édes nyári finomság! Csakúgy, mint forró napokon egy pohár hűvös bodzaszörp. Ha utána olvasunk, akkor a Bodza rendkívül sok felhasználási módját találhatjuk meg. A virágzatát és érett bogyóit használhatjuk fel. Virágai május végétől, száraz időben szedhetőek, mikor nyílásnak indulnak. Szüreteléskor legyünk elővigyázatosak, mert kérge, éretlen bogyói, magvai, szára és virágkocsánya is mérgező! Virágját is szár nélkül használjuk fel. Érett bogyóit magtalanítsuk, nyersen ne fogyasszuk! Ha vadon gyűjtjük, akkor összetéveszthető mérgező rokonával a piros bogyójú Fürtös bodzával (Sambucus racemosa). Csak vegyszermentes, nem permetezett növényekről szüreteljünk.
Édesség, szörp, tea, leves, lekvár, befőtt, mártás, bor, pálinka és megannyi bodzás recept közül szemezgettem a napokban. Igen nagy a „bodzás” kínálat: sütemények, krémek, fagylaltok és számtalan recept használja fel virágát és termését. Ezeken túl gyógyhatása is régről ismert. Magas C-vitamin tartalmú, teája meghűlés ellen kiváló. Reumás bántalmak, köhögés, légúti fertőzés esetén is alkalmazzák.
Ha a zöld levelű változatában kevés fantáziát látunk, akkor ma már az igen mutatós bordó levelű (Sambucus nigra ’Thundercloud’) vagy szeldelt bordó lombú fajtákból is válogathatunk (Sambucus nigra ’Black Lace’). Ezek virágszíne a bordó lombbal harmonizálva rózsaszín. De választhatunk fehér tarka lombú (’Vareigata’) csemetéket is. Nemesített, nagyméretű virágokat és bő termés hozó fajtája a ’Haschberg’.
(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2017. Június-Júliusi számában megjelent)
