Nyár

Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

Az eperpalánta évelő növény, mely több évig nevelhető. Mivel évelő, akár hosszú ideig is a helyén maradhatna, azonban mégsem érdemes 3 - 4 évnél tovább nevelni a töveket. Ahogy telnek az évek, a frissen telepített eperpalánták termései elaprózódnak. Nem is teremnek már annyit, mint az első években, ezért nem érdemes tovább nevelnünk. Ekkor ültessünk új palántákat és újratelepítés előtt a talajt töltsük fel tápanyaggal. Az egy éves tövekről nyár végén a legyökeresedett indákat átültethetjük másik helyre, így is fiatalíthatunk.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Mi tagadás, nem könnyű álmaink kertjét kialakítani és fenntartani, mely egyben kedvencünk élettere is. Sok türelem és kompromisszum szükséges, míg kialakul a harmónia. Sokunknak vannak történetei azokból az időkből mikor kölyök kutyájuk felfedezte a kertet. A következmény: a szép gyepben naponta talált kikapart lyukak, a frissen ültetett és leharapott virágok, szétrágott csemeték, elásott „kincsek”. Bizony, ez  elkerülhetetlen időszak, mikor résen kell lennünk. Neveléssel és türelemmel kell kivárnunk azt, mikor előbb vagy utóbb, de biztos eljön a kertkímélőbb korszak.

A Közönséges dió (Juglans regia) úgy mint régen, ma is megbecsült fa. Megjelenésével „uralja„  a kertet. Hatalmas koronája szélesen terül el, árnyékot adva maga körül. „Nagyszüleink ültették, mikor…. „ . Egy ilyen, meglett korú fának megvan a maga története. Bármekkora helyet is foglal, mégis a dió az, amit inkább védünk és óvunk, mintsem csonkítsunk belőle. És mivel több generációs fa, melynek termőre fordulására várni kell, nem mindegy milyen fát is választunk.

Ha nagyobb parkok virágágyásai mellett megyünk el, gyakran találkozhatunk egy tömegében mutatós, robosztus termetű évelővel. Magasságával, nagy méretű leveleivel, mutatós virágaival kitűnik az egynyári vagy évelő növény közül. Ez a látványos növény a Kánna (Canna indica), melyet kerti virágágyásban vagy nagyobb edényekben teraszon is nevelhetünk.

Ha kedvünk támad homoktövist, ültetni az első legfontosabb tudnivaló róla, hogy kétlaki növény, tehát több növényt kell ültetnünk. A porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vagyis külön nő vagy hímivarúak a tövek. Beporzás hatására terem, szél porozta növény. Enélkül bármely ivarú is, nem fog termést hozni. Ránézésre nagyon nehéz megkülönböztetni a termős és porzós egyedeket, szakavatott szem kell hozzá. A rügyek és virágok eltérései segíthetnek. A porzós egyedek rügyei nagyobbak, kövérebbek, a termőseké apróbbak.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.

Emlékeznek még arra, hogy évekkel ezelőtt – a tél vége felé járva - sok helyen „hóvirágárusok” tűntek fel, kis asztalaikon apró csokrokat kínálva? Mindeközben a legnagyobb problémát a természetes élőhelyeken, munkagépekkel történő, nagy méreteket öltő illegális hagymakitermelés jelentette. Az állományok folyamatosan ritkultak. Mára az élőhelyek pusztítása és a vadon szedett csokrok is eltűntek. A Hóvirág (Galanthus) nevével egybeforrt a védett szó. Ezért sokszor felmerül a kérdés, hogyan tudunk mégis ültetni egy védett növényt?

A tavaszi, föld illatú kertben végigsétálva szoktuk először szemügyre venni növényeinket. Nézegetjük, hajtásnak indulnak-e. Sokszor tanácstalanná tesz minket egy-két növény. Kopasz ágait vagy épp a hajtások nélküli csupasz földet nézve felmerül a kérdés, él –e még a növényünk? Várjunk még, rügyezni fog, vagy nem fog már hajtani? Sok élő növény látta kárát már annak, hogy idő előtt kikerült a kertből, mert halottnak nézte gazdája.