A tavaszi, föld illatú kertben végigsétálva szoktuk először szemügyre venni növényeinket. Nézegetjük, hajtásnak indulnak-e. Sokszor tanácstalanná tesz minket egy-két növény. Kopasz ágait vagy épp a hajtások nélküli csupasz földet nézve felmerül a kérdés, él –e még a növényünk? Várjunk még, rügyezni fog, vagy nem fog már hajtani? Sok élő növény látta kárát már annak, hogy idő előtt kikerült a kertből, mert halottnak nézte gazdája.
Csak ki ne tapossuk! A később oly szép és nagyméretű, tarka levelű Árnyékliliomok (Hosta sp.) hajtásai kora tavasszal még a föld alatt vannak, majd lassan, mint kis „sípok” emelkednek a földfelszín fölé. Ekkor nagyon sérülékenyek ezek az évelő növények, mert nehezen láthatóak. Számos évelő növény később hajt, mint pl. a Tópartifű (Rodgersia sp) is. Ilyen „elbizonytalanító” évelő a Mocsári hibiszkusz (Hibiscus moscheutos), mely a zöldellő kertben, áprilisban kezd „lustán” hajtani.
Fogadhat minket felkopaszodott vagy félig visszafagyott félcserjék látványa is. Többségében ezek a Levendulák (Lavandula sp.), vagy ilyen félcserje a Rozmaring (Rosmarinus officinalis) és a Hamvas cipruska (Santolina chamaecyparissus) is. A tavaszi visszametszést igénylik, mely dús kihajtásra ösztönzi őket. Ezáltal az öreg, elhalt vagy beteg ágrészektől is megtisztítjuk a bokrot. Egy – egy kemény tél után sokszor csak tőből hajtanak ismét.
A cserjék sokszor megtévesztőek, miközben igencsak élnek és kihajtásra készülődnek. Időben eltérően is kezdenek kihajtani. Az Iszalagok (Clematis sp.) a tavasszal rezgő, törékeny, vékony és száraz tapintású ágaik alapján elsőre egy elfagyott növény benyomását keltik, majd robbanásszerűen hajtanak ki rügyeik. Melegebb helyről származik a Trombitafolyondár (Campsis radicans), mely szintén óvatosan hajt ki. Normális jelenség, hogy miközben más növény már régen hajt, aközben hetekig kopasz. Később gyors növekedésével bőven behozza a lemaradását. A Nyáriorgona (Buddleja davidii), a Füge (Ficus sp.) vagy a Gránátalma (Punica granatum) is ilyen, későn hajtó növény. A lomblevelű cserjéket, mint pl. a Madárbirset (Cotoneaster sp.), megviselheti az aszályos tél. A kemény hideg hatására a Babérsom (Aucuba japonica) levelei télen kőkeménnyé merevedett, fagyott, logó és élettelen állapotba kerülnek, de mindez megszűnik, mikor emelkedik a hőmérséklet. Előfordulhat, hogy nem a téli hideg, hanem a késő tavaszi fagyok tehetnek nagyobb kárt a növényekben. Erre érzékenyek a pl. a Babérhangák (Pieris japonica) és a Fürtös hanga(Leucothoe sp.)
Türelemmel várjunk, ha melegebb területről származó fákat telepítettünk. Kihajtási tempójuk lassú. A Selyemakác (Albizia julibrissin), a Szivarfa (Catalpa bignonioides) vagy a Császárfa(Paulownia tomentosa ) tavasszal nem fog látványos hajtásnak indulni, pont ellenkezőleg, a legkésőbb kihajtó fákról van szó. Míg örökzöldjeink sokkal kevésbé érzékenyek a hidegre, tavaszi ijedtséget többségében csak téli lombszínük okozhat. Ez lehet barnás, vöröses, kékes. Tavasszal visszanyerik a fajtára jellemző színűket. Lombjuk tapintásával is érezhető, hogy egy örökzöld növény elpusztult –e vagy sem.
A növények tavaszi kihajtását befolyásolja a biológiai nulla fok, földrajzi származása, a növényi hormonok, vagy épp az adott év időjárása is. Így sokszor türelem szükséges. Azonban, ha tavasz végéig nem hajt a növényünk, akkor már hiába várunk. Így van ez akkor is, ha egy oltott növény csak az oltás alatt hajt ki, vagyis az alany él, de a nemes nem. Ebben az esetben sem érdemes tovább nevelni növényünket.
Él még vagy nem él? Hogyan állapítsuk meg, érdemes –e még várnunk a növény kihajtására? Ha tavasszal éles késsel megkaparjuk egy vessző héját és könnyen leválik a kérge, illetve a kéreg alatt érezhetően nedves, világos zöld színű belső felületet tapasztalunk, akkor a növény él. Ha metszőollóval belevágunk és látjuk, hogy barnás, törékeny az ág belseje, addig metsszük vissza, míg ép részt nem látunk a metszlapon. Lehet ez egy részleges elfagyás, melyet könnyen kihever a növény.
És végül, de nem utolsósorban, hasznos segítség a kertész, akinek egy - két levágott ág segítségével megmutathatjuk a növényt.
(A cikk a VERANDA Magazin 2018. Február - Márciusi számában megjelent)
