Ősz

Mi tagadás, nem könnyű álmaink kertjét kialakítani és fenntartani, mely egyben kedvencünk élettere is. Sok türelem és kompromisszum szükséges, míg kialakul a harmónia. Sokunknak vannak történetei azokból az időkből mikor kölyök kutyájuk felfedezte a kertet. A következmény: a szép gyepben naponta talált kikapart lyukak, a frissen ültetett és leharapott virágok, szétrágott csemeték, elásott „kincsek”. Bizony, ez  elkerülhetetlen időszak, mikor résen kell lennünk. Neveléssel és türelemmel kell kivárnunk azt, mikor előbb vagy utóbb, de biztos eljön a kertkímélőbb korszak.

Ha nagyobb parkok virágágyásai mellett megyünk el, gyakran találkozhatunk egy tömegében mutatós, robosztus termetű évelővel. Magasságával, nagy méretű leveleivel, mutatós virágaival kitűnik az egynyári vagy évelő növény közül. Ez a látványos növény a Kánna (Canna indica), melyet kerti virágágyásban vagy nagyobb edényekben teraszon is nevelhetünk.

Ha kedvünk támad homoktövist, ültetni az első legfontosabb tudnivaló róla, hogy kétlaki növény, tehát több növényt kell ültetnünk. A porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vagyis külön nő vagy hímivarúak a tövek. Beporzás hatására terem, szél porozta növény. Enélkül bármely ivarú is, nem fog termést hozni. Ránézésre nagyon nehéz megkülönböztetni a termős és porzós egyedeket, szakavatott szem kell hozzá. A rügyek és virágok eltérései segíthetnek. A porzós egyedek rügyei nagyobbak, kövérebbek, a termőseké apróbbak.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.

A tavaszi, föld illatú kertben végigsétálva szoktuk először szemügyre venni növényeinket. Nézegetjük, hajtásnak indulnak-e. Sokszor tanácstalanná tesz minket egy-két növény. Kopasz ágait vagy épp a hajtások nélküli csupasz földet nézve felmerül a kérdés, él –e még a növényünk? Várjunk még, rügyezni fog, vagy nem fog már hajtani? Sok élő növény látta kárát már annak, hogy idő előtt kikerült a kertből, mert halottnak nézte gazdája.

A Tuja korszaknak is nevezhető - több mint húsz éves - időszak változni látszik az elmúlt években, főként a tuják növekvő növényvédelmi igényei miatt. Új sövény - és takaró - növények alternatíváinak igénye merült fel a tuják mellett. Igy ismét előtérbe került egy régi, de napjainkban ismét felfedezett növény, az örökzöld Közönséges tiszafa (Taxus baccata) is. Nemzetségeibe 20 faj és napjainkban több mint 200 fajta tartozik.

Az elmúlt évtizedekben, a nagyobb dió ültetvényekben eddig is - a kiskertekben ritkán - szakértelemmel, rendszeres növényvédelmet folytattak. Majd az elmúlt években változott a helyzet. Új kártevők jelentek meg, melyek megállíthatatlan sebességgel kezdtek terjedni az országban. A fertőzés mértékének növekedéséhez hozzájárult az egyre hektikusabb és tartósan enyhébb téli hőmérséklet is.

Késő ősszel, mire már az összes gyümölcsöt leszüreteltük és elérkeznek az első – ugyan enyhe, de már csípős - reggeli fagyok, akkor kezd érni egy addig még kemény gyümölcs. A fagy hatására kezd el puhulni és édesedni kásás húsa. Pár hideg éjszaka és lassan kezdődhet a szüret. Ez az szinte elfelejtett, ma kevésbé ültetett gyümölcs a Naspolya (Mespilus germanica). Napjainkban termésével és magával a növénnyel is ritkábban találkozhatunk. Pedig nem csak gyümölcse miatt érdemes újra felfedezni, hanem mediterrán megjelenése miatt is kitűnik a gyümölcsfák közül.

Egyre több kozmetikai termékben, egészségmegőrzést segítő tablettákban, élelmiszerekben – pl. ivólé, tea, bor, ecet -, táplálkozási tanácsokban, receptekben megtalálható már a napjainkban a szuperélelmiszerek listáján számontartott Gránátalma (Punica granatum).