Évelő növények

Nem volt olyan növényvédelmi kérdés, amit ennyiszer tettek volna fel az elmúlt években, mint ezt. „Még édesapám ültette huszonéve a növényeket, sok - sok évig semmi bajuk nem volt. Eszünkbe se jutott, hogy betegségük lehetne. A most már 6-8 m –es tuják öltöztették a kertet, majd pár hónap alatt elbarnult a sövény fele. Hogyan pótoljam őket, mennyi évet kell majd várnom, hogy egy ilyen nagyméretű sövénnyé váljon? ” Évről évre egyre több az ilyen kérdés, mert egyre több kertet ér el ez a probléma.

Adott egy kiskert. Lelkesen tervezgetjük, papírra vetjük, rajzolgatjuk, mi mindent is szeretnénk nevelni benne. Változatos és színes elképzelések körvonalazódnak a fejünkben. Örökzöldek, virágba borult cserjék, kacskaringós évelősorok, ízes veteményes. Sövénynek egy fajtából több, míg szoliter növényből egy –egy db kerül a kertbe. Vannak, melyeket virágjukért, másokat színes lombjukért ,egyeseket termésükért ültetünk. Majd telnek az évek, várunk és még mindig nem hoz termést az a növény, melyet pont ezért ültettünk. Gondolunk a talajra, tápanyaghiányra, esetleg betegségre gyanakodunk. Mindeközben meglehet, hogy a növény kétlaki, ezért várjuk hiába a terméseket.

A növények egymásra pozitív és negatív hatással is lehetnek.  Ez az allelopátia, melynek lényege, hogy egy növény egy másik növény életfolyamatait befolyásolhatja.  Segítheti vagy gátolhatja csírázást vagy növekedését. Ezt a befolyásolás szerves vegyületeket kibocsátásával történik. Ez lehet párolgással, levelekből vagy gyökerekből való kimosódással. Szembetűnő például, hogy a terebélyes diófák közelében szinte alig marad meg pár növény, alatta a gyep is igen ritkás. A fa negatív hatással van az őt körbevevő növényekre. A dió juglont nevű anyagot tartalmaz, mely más növények csírázását, növekedését gátolja. Ez az anyag a fa minden élő részében, így gyökereiben is megtalálható. Mivel lombja is tartalmazza ezért érdemes azt összegyűjteni. A diófa közelébe nem célszerű más növényeket telepítenünk.

Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Mi tagadás, nem könnyű álmaink kertjét kialakítani és fenntartani, mely egyben kedvencünk élettere is. Sok türelem és kompromisszum szükséges, míg kialakul a harmónia. Sokunknak vannak történetei azokból az időkből mikor kölyök kutyájuk felfedezte a kertet. A következmény: a szép gyepben naponta talált kikapart lyukak, a frissen ültetett és leharapott virágok, szétrágott csemeték, elásott „kincsek”. Bizony, ez  elkerülhetetlen időszak, mikor résen kell lennünk. Neveléssel és türelemmel kell kivárnunk azt, mikor előbb vagy utóbb, de biztos eljön a kertkímélőbb korszak.

A Közönséges dió (Juglans regia) úgy mint régen, ma is megbecsült fa. Megjelenésével „uralja„  a kertet. Hatalmas koronája szélesen terül el, árnyékot adva maga körül. „Nagyszüleink ültették, mikor…. „ . Egy ilyen, meglett korú fának megvan a maga története. Bármekkora helyet is foglal, mégis a dió az, amit inkább védünk és óvunk, mintsem csonkítsunk belőle. És mivel több generációs fa, melynek termőre fordulására várni kell, nem mindegy milyen fát is választunk.

Ha nagyobb parkok virágágyásai mellett megyünk el, gyakran találkozhatunk egy tömegében mutatós, robosztus termetű évelővel. Magasságával, nagy méretű leveleivel, mutatós virágaival kitűnik az egynyári vagy évelő növény közül. Ez a látványos növény a Kánna (Canna indica), melyet kerti virágágyásban vagy nagyobb edényekben teraszon is nevelhetünk.

Ha kedvünk támad homoktövist, ültetni az első legfontosabb tudnivaló róla, hogy kétlaki növény, tehát több növényt kell ültetnünk. A porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vagyis külön nő vagy hímivarúak a tövek. Beporzás hatására terem, szél porozta növény. Enélkül bármely ivarú is, nem fog termést hozni. Ránézésre nagyon nehéz megkülönböztetni a termős és porzós egyedeket, szakavatott szem kell hozzá. A rügyek és virágok eltérései segíthetnek. A porzós egyedek rügyei nagyobbak, kövérebbek, a termőseké apróbbak.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.