Évelő növények

Pár héttel ezelőtt ismerőseim arra kértek, nézzek meg pár fotót. Újonnan vásárolt szép kis házuk és annak kertje állt a képeken. Látszott, hogy korábbi tulajdonosuk gondosan ápolta. Azonban a kert évek óta magára maradt, a rendszeres ápolás hiányában elvadult. Egyes növények burjánzani kezdtek, fékezhetetlennek tűntek. Az olykor méteres fűből szép és válogatott növények bukkantak elő. Jó pár olyan idős növény is látszott, mely gyönyörűen díszlett. Lesz ebből még kert? – kérdezték ismerőseim kétségbeeséssel hangjukban.

Miért érdemes a latin nevet feljegyeznünk? Számos esetben ugyanazon növénynek többféle magyar neve is létezik. Sőt, ezek a magyar nevek tájegységenként, sőt településenként is változóak lehetnek. Míg az ország egyik felében piszkeként ismerik, addig a másikban köszmétének hívják a jól ismert egrest. Ezen elnevezések jó része ismert nem csak a kertészek, de a kertbarátok körében is. Azonban nagyon sok elnevezés nem épült be a köztudatba. Tehát a kertész a növénylistánkat böngészve segít, mit is válasszunk a kertünkbe, de sokszor pontosítania és találgatnia kell, mit is szeretnénk, mi volt az eredetileg elképzelt növény. A közismert Forsythiára gondol a legtöbb kertbarát, amikor Aranyesőt keres, de az említett magyar név egy másik növényt takar, míg a keresett növény helyes magyar neve az Aranyfa.
 

Sokszor felmerülő kérdés ez. A választ egyrészt a talaj pH értékében kell keresni. A Kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) sikeres nevelésének egyik kulcsa a talajigényükben keresendő.  A kerti hortenziák a savanyú talajokat kedvelik. De mit is jelent ez? A savanyú talajok pH értéke alacsonyabb kémhatású, 5.5pH érték alatti. Hazánkban a kerti talajok nagy részének azonban a pH értéke jellemzően magas, ezért a savanyú talajt kedvelő növényeknek a talaj kémhatását csökkenteni kell. Tehát ha magasabb pH értékű kertünk talaja - 5.5 és 6.5 pH érték közötti - idővel a kék virágok lila színűvé válnak vagy a kék és rózsaszín virágok keverten fordulnak majd elő. Ha a talaj pH értéke kisebb, mint 5.5 pH a virágok ismét kékek lesznek.

Citrom, narancs, kumquat, mandarin. Citrusfélék egyre bővülő skálája melyek egyre népszerűbbek az elmúlt években. Ízletes terméseiknek, illatos virágaiknak és dekoratív megjelenésüknek is köszönhető mindez.

Nevelésük azonban odafigyelést igényel. Az évek múlásával - mint minden edényben nevelt növényt - időközönként át kell ültetni nagyobb edénybe. A talaj tápanyagtartalma csökken, a növény gyökereinek a rendelkezésre álló földmennyiség kevés lesz. Az egyre terebélyesebb növényt pedig az első hidegek előtt fagymentes helyre kell vinni, vagyis teleltetnünk kell. Ez sok esetben okoz problémát, mert kevés olyan optimális körülményekkel rendelkező hely van, ahol hónapokon keresztül alacsony hőmérséklet mellett, igen világos helyen tudjuk tartani a növényt, míg el nem jön ismét a tavasz. Mindezért a „költöztetésért” persze kárpótol minket a saját nevelésű termés.

A bogyós gyümölcsök fogyasztásának jótékony hatásairól és egészségmegőrző szerepéről hosszú évek óta folyamatosan olvashatunk. Egyre több kertben és teraszon ültetnek málnát, szamócát, ribiszkét, áfonyát és számos más gyümölcsöt. Az ismert fajokon kívül az elmúlt években jelentek meg ismét és váltak egyre népszerűbbé a mondhatnám feledésbe merült bogyósok, mint a kökény és a galagonya. Velük együtt jelent meg egyre bővülő választékban az Észak - Amerikából származó Fekete berkenye (Aronia melanocarpa) is.

A télikertben lévő hőmérséklet alapvetően meghatározza, milyen növényeket tudunk benne nevelni. Teleltetés céljára a gyengén fűtött télikertek a tökéletesek. Ezek 10-15 C-os hőmérséklete a legoptimálisabb a mediterrán növények teleltetésére. Ilyen hűvös körülmények mellett a relatív magas fényviszony is hozzájárulnak, hogy a növények nyugalmi állapotban tudjanak telelni, mely segíti a következő évi bőséges virágzásukat is. Az így áttelelő növények tavasszal életerősebbek és a lomjuk is zöldebb.

Egész évben, kora tavasztól késő őszig, rendkívül sok kisebb vagy nagyobb méretű hulladék gyűlik össze a kertünkben. Kora tavasszal a metszéseknek nekikezdve észrevétlen gyűlnek az ágak és gallyak. Majd később a rendszeres fűnyírások termelte fűkaszálékot szintén gyűjtenünk kell. Elnyílt virágok, gyomok, hullott gyümölcsök, zöldségek és sorolhatnám a zöld hulladékok sorát. Helyet keresünk a kertben, ahol gyűjthetjük,  majd bezsákolva elszállíttatjuk vagy elégetjük.  Égetés vagy szállítás helyett döntő többségük komposztálható.
 

Orgonát nevelni sikerélmény. Egy-egy kemény tél után, mikor tavasszal sétálunk a cserjék között, látjuk, hogy az Orgonák erőtől duzzadó rügyei látványosan készülnek a kihajtásra. Ágaik nem fagynak vissza, minden évben biztonsággal kihajtanak. Akinek volt már a kertjében idős orgonabokor, az tapasztalhatta, hogy az évek alatt nem csak dúsul és magasodik a cserje, hanem a tövétől távolabb a föld alól is sűrűn törnek elő sarjhajtásai. Ez egy idő után problémát is okozhat, mikor már olyan helyeken is kitörnek a földből a növény hajtásai - gyepben vagy virágágyásban - ahol már nem szeretnénk. Mind a fának nevelt, mind a bokor jellegű Orgona esetében is előfordulhat ez.     

Közel 100 évvel ezelőtt telepítették az első Közönséges levendula (Lavandula officinalis) töveket Tihany domboldalába. A Tihanyi - félsziget speciális éghajlati adottságainak köszönhetően a tövek szépen fejlődtek, majd a betakarított virágaik magas illóolajat is tartalmaztak. Napjainkban is sikeresen folyik itt a levendulatermesztés, a tihanyi őslevendulás 50 éves tövei ontják virágaikat. Évente fesztivált is rendeznek e növény tiszteletére.

Ha nyári forróságban pihentek már a leányfalui strandfürdő csodás medencéiben, akkor biztosan elsétáltak az előtte álló fasor hatalmas lombjának hűsítő árnyéka alatt. Ezek a fák úgy hozzátartoznak a környezetükhöz, mintha mindig itt álltak volna. Amikor beérünk a falu központjába, hosszan az út mellett fogad minket az idős Vadgesztenyesor (Aesculus hippocastanum), jelenlétével teremtve hangulatot hosszú évtizedek óta.

Leányfalu felparcellázott dunakanyari hegyoldalába a 19. század második felében telepedett le Petőfi Sándor apósa, Szendrey Ignácz. Az akkor még merőben más kinézetű faluban - feltételezhetően az ő javaslatára - ez idő tájt ültette Dr Szitányi Ödön a ma is meglévő vadgesztenyesort, más néven bokrétafákat vagy lógesztenyéket.