kiszáradás

Ha minden évben meg szeretnénk újítani a látványt és kedvünk van más és más növényeket kipróbálni, akkor erre az egynyári növények a tökéletes választás. Igaz sok gondozást igényelnek és késő ősszel elfagynak,  így minden évben pótolni kell őket, de tavasztól a fagyokig folyamatosan ontják virágaikat. Télen ezeket helyettesíthetjük az évszaknak megfelelő növényekkel, majd tavasszal ismét egynyáriakkal cserélhetjük le őket. A helyes növényválasztás is azt segíti, hogy szépen fejlődhessenek. Egy árnyékot tűrő növény napos helyen kiéghet, míg a napot kedvelők kevésbé megvilágított helyen lassabban fejlődnek és sokkal kevesebb virágot fognak hozni.

A télikertben lévő hőmérséklet alapvetően meghatározza, milyen növényeket tudunk benne nevelni. Teleltetés céljára a gyengén fűtött télikertek a tökéletesek. Ezek 10-15 C-os hőmérséklete a legoptimálisabb a mediterrán növények teleltetésére. Ilyen hűvös körülmények mellett a relatív magas fényviszony is hozzájárulnak, hogy a növények nyugalmi állapotban tudjanak telelni, mely segíti a következő évi bőséges virágzásukat is. Az így áttelelő növények tavasszal életerősebbek és a lomjuk is zöldebb.

A lombhullatóak kopasz ágai mellett az örökzöld növényeink színe is változni kezd. Thuja sövényünk élénkzöld lombjához szokott szemünknek feltűnik a barnászölddé váló színe. A gyepre kúszó arany borókák ágai rozsdaszínbe hajlanak, míg mások sötétzöldből lilás árnyalatba öltöznek. Sokunkat aggodalommal tölt el ez a színváltozás. Fertőzésre, betegségre gondolunk vagy talán arra, hogy a frissen telepített csemeték pusztulásnak indultak. Azonban az örökzöld növények lombjának téli színváltozása egy teljesen természetes folyamat.

Amennyire kedvelt, annyi kérdés merül fel teleltetésével kapcsolatban is. Ha nem szeretnénk kidobni a töveket ősszel, akkor bizony még a fagyok előtt, október vége felé gondoskodnunk kell egy megfelelő fagymentes helyiségről, ahol tavaszig átvészelik a tövek a telet. De milyen hely az ideális és hosszú hónapokig mit igényel a növény? Elsőként: a muskátlit hosszú évekig nem érdemes teleltetni - mint pl. a leandert, mely minden évben egyre nagyobb méretet ölt – mert pár év után megnyúlt, hosszú szárú bokorrá válik.

A tavaszi, föld illatú kertben végigsétálva szoktuk először szemügyre venni növényeinket. Nézegetjük, hajtásnak indulnak-e. Sokszor tanácstalanná tesz minket egy-két növény. Kopasz ágait vagy épp a hajtások nélküli csupasz földet nézve felmerül a kérdés, él –e még a növényünk? Várjunk még, rügyezni fog, vagy nem fog már hajtani? Sok élő növény látta kárát már annak, hogy idő előtt kikerült a kertből, mert halottnak nézte gazdája.

Észrevették, hogy az egyik legfinomabb, vitamindús gyümölcs még szezonjában is egyre rövidebb ideig szerezhető be frissen, és akkor is csak kis mennyiségben. Ez a Málna (Rubus idaeus). Mikor eljött a szezonja, elhatároztam utánanézek és ellátogatok egy málnaültetvényre. Nem gondoltam volna, hogy nem lesz könnyű dolgom. Évtizedekkel ezelőtt még „virágzott” termesztése, míg mára a málna ültetvények eltűntek, alig van pár hazánkban. Házikerti, kis mennyiségű termesztése maradt fent.

Mire elérkezik egy kertésznek a pihenés, már épp belépünk a télbe. Még ekkor is akadnak azonban elengedhetetlen munkák, bizony télen is kertészkednünk kell. Az egyik legfontosabbal kezdeném: miért kell néha télen is öntöznünk? A téli öntözéssel kapcsolatban azt szoktam mondani, ne a hónapnak, hanem a hőmérsékletnek megfelelően öntözzünk.