A tél közeledtével kertünk képe lassan változik. A virágok tarka színeit a cserjék és fák őszi lombszíne váltja fel. „Zöld falak” helyett kopasz ágak engednek belátást a kertbe, a dús és zöld bujaság lassan átalakul. Majd zöld, ezüst, arany színű látványt hosszú hónapokon keresztül csak az örökzöld növényeink sűrű lombja nyújt a kertben.
Mikor az első igazán fagyos hajnal után végigsétálok a kertben, látható, hogy ezen egy éjszaka alatt látványosan megváltoznak a növények. A lombhullatóak kopasz ágai mellett az örökzöld növényeink színe is változni kezd. Thuja sövényünk élénkzöld lombjához szokott szemünknek feltűnik a barnászölddé váló színe. A gyepre kúszó arany borókák ágai rozsdaszínbe hajlanak, míg mások sötétzöldből lilás árnyalatba öltöznek. Sokunkat aggodalommal tölt el ez a színváltozás. Fertőzésre, betegségre gondolunk vagy talán arra, hogy a frissen telepített csemeték pusztulásnak indultak.
Azonban az örökzöld növények lombjának téli színváltozása egy teljesen természetes folyamat. Úgy mint kertünk számos más növénye, úgy örökzöld növényeink látványa is megváltozik a téli hónapokra. Míg lombhullató növényeink lekopaszodnak, évelő növényeink talajszintig elfagynak, addig az örökzöld és lomblevelű örökzöld növények színe átalakul. Ez a színváltozás az első fagyok beállta után tapasztalható, majd a kialakult szín intenzívebbé válik a hosszabb ideig tartó hidegek hatására. A pikkelylevelű örökzöldek (tuják, hamisciprusok, borókafélék stb.) lombja télre vizet veszít, ezáltal fokozva télálló képességét. Ennek a védekezésnek része az ezzel járó színváltozás. A növényekben a folyamat kapcsán különféle színű festékanyagok hatására eltérő lombszín alakul ki. Egyes növények lilás színűvé válnak, míg mások narancsossá. Számos tujaféle, pl. a ’Rheingold’, sárgászöldből narancssárga, az ’Aniek’ fajta aranyból narancsszínűvé lesz. A borókák is látványosan megváltoznak télre, a ’Blue Chip’ fajta dereskékből lila, míg az ’Ice blue’ kék lombja narancsossá alakul. Az ismert cukorsüveg fenyő ’Daisy White’ változatának nyár közepétől fejlődő friss hajtásai krémsárgák.
Sokszor az egy kertben lévő két azonos fajtájú örökzöld is másképp színeződhet. Szembetűnő a változás, ha az egyik növényt egy védettebb kertrészbe, míg a másikat egy hidegnek jobban kitett helyre telepítettük. A fagyosabb helyen a növény előbb veszi fel téli színét, míg a védett növény sokkal tovább őrzi meg nyáron megszokott lombszínét. Felmerülhet, hogy ha takarással védelmet adunk a növénynek, akkor elkerülhető - e mindez. Ezen növényeknek nincs szükségük takarásra, mert télállóak, sőt a tél folyamán, meleg takarással, lombjukban a kártevők és kórokozók is jobban áttelelhetnek. A kert védettebb részébe telepítve segíthetjük jobban védelmüket, azonban színváltozásuk ekkor is bekövetkezik. Tápoldatozással sem tudjuk befolyásolni vagy visszaállítani a színváltozást, sőt a téli időszakban fagyérzékennyé is tehetjük növényeinket a magas nitrogén tartalmú készítményekkel. Ezért kerüljük ebben az időszakban a tápoldatozást tavaszig! Megfigyelhető az is, hogy a színeződés hamarabb elindul a növény nap felé eső részén, míg az árnyékosabb oldalon zöld marad.
Fontos, hogy az ebben az időszakban kialakult lombszínváltozás nem azonos az örökzöld növények téli kiszáradásával. A lombban lévő növényeknek a télen is szükségük van nedvességre. Az úgynevezett élettani szárazság főként tél közepétől alakulhat ki, mikor kemény teleken a hó borította kertben a fényviszonyok magasak a talaj pedig fagyott. Ekkor beszélhetünk kiszáradásról, ami a lomb barnásodásával járhat.
Tavasszal, mikor melegszik az időjárás, örökzöld növényeink téli lombszínűkből ismét visszanyerik eredeti - a vegetációs időszakban- megszokott színűket, majd hajtásnak indulnak.
(A cikk a VERANDA Magazin 2015. Januári - Februári számában megjelent)
