Díszfák

Mi jut eszünkbe először a vakondról? Ha azzal kezdem, hogy egy nagyon hasznos állat, a feltúrt kertjük fáradságos rendbehozatalára gondolva valószínű sokunknak nem ez jut eszünkbe. A vakondra a panaszunk a túrásokkal teli gyep vagy a kidőlt virágok látványa. Érthető, hogy minél előbb meg szeretnénk szabadulni ettől az állattól, mielőtt mindent feltúrna.  Pedig a kártétele mellett nem csak hasznos, hanem hazánkban védett állat is. Tehát ha megjelent a kertünkben, riasztására olyan megoldást kell választanunk, mely nem veszélyezteti vagy öli meg, csupán elriasztja. De mi a legjobb módszer a távoltartására?

Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

A Közönséges dió (Juglans regia) úgy mint régen, ma is megbecsült fa. Megjelenésével „uralja„  a kertet. Hatalmas koronája szélesen terül el, árnyékot adva maga körül. „Nagyszüleink ültették, mikor…. „ . Egy ilyen, meglett korú fának megvan a maga története. Bármekkora helyet is foglal, mégis a dió az, amit inkább védünk és óvunk, mintsem csonkítsunk belőle. És mivel több generációs fa, melynek termőre fordulására várni kell, nem mindegy milyen fát is választunk.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.

Ezt a télálló növényt, ha utána olvasunk, érdekes módon nem a díszfák sorában találjuk meg, hanem az örökzöldek között. Holott egy lombhullató fáról van szó. De akkor fenyő vagy fa? A nyitvatermők között a tűlevelű és pikkelylevelű növények –fenyők, tuják, hamisciprusok stb. - közé sorolják. A Páfrányfenyő szintén nyitvatermő növény, mint az előbb említett örökzöldek, kinézetétől függetlenül. Családjának egyetlen képviselője napjainkban.

A japán juharoknak nagyon sok változata létezik. Méretük fajtától függően 1-2 m- től elérheti a 6-8 m-t is. Növekedési gyorsasága nem függ össze levélszínével, piros változatai között is van lassú és gyors növekedésű. Évente 30-60 cm -t növekszik. Egy vagy több törzsű díszfa, amit igen gyakran bonsaiként is nevelnek, a japánkertek meghatározó növénye. Jellegzetes ernyő formájú, légies koronája, mely gyakran szélesebb mint magasabb, de van csüngő habitusú, vagy oszlopos formájú is. Vékony, törékeny, akár fajta szerint színes vesszein tavasszal - változattól függően - szebbnél szebb, különféle formájú és színű hajtások jelennek meg.

Ismert vagy később megismert növényeket válogatunk kertünkbe változatosan. Azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy olyan növény indul hajtásnak, amit nem mi ültettünk.  Egy ideig figyeljük, mi lesz belőle. Majd egy idő után - jobb esetben - lefotózzuk, vagy egy hajtást megmutatva kérünk segítséget a kertésztől, hogy mi lehet ez? Lehet, hogy gyakran még tetszik is nekünk a növény, mert mutatós a virága, vagy a termése. Ezért nem érezzük problémának jelenlétét, csak szeretnénk felőle tájékozódni. Majd a kertész válaszát követően érhet minket a meglepetés.

Tavasszal, még lombfakadás előtt bontja szirmait egy díszfa, mely nem a megszokott módon, a csúcshajtásain virágzik, hanem idősebb ágain és törzsén hozza bimbóit. Ez az egyedi virágzású, különleges látványú fa a Közönséges Judásfa (Cercis siliquastrum), népies nevén a krisztustövis. Nevének eredete a „júdeai fa” névből alakulhatott ki, lapos magvai pedig annak a pénznek a jelképének tartották, melyet Jézus elárulásáért kaptak.