Ismert vagy később megismert növényeket válogatunk kertünkbe változatosan. Azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy olyan növény indul hajtásnak, amit nem mi ültettünk.
Egy ideig figyeljük, mi lesz belőle. Majd egy idő után - jobb esetben - lefotózzuk, vagy egy hajtást megmutatva kérünk segítséget a kertésztől, hogy mi lehet ez? Lehet, hogy gyakran még tetszik is nekünk a növény, mert mutatós a virága, vagy a termése. Ezért nem érezzük problémának jelenlétét, csak szeretnénk felőle tájékozódni. Majd a kertész válaszát követően érhet minket a meglepetés. Lehet, hogy most még fiatal és kicsi a kertünkben növekvő növény, de később vagy jóval magasabb lesz és ezt követően újabb és újabb hajtásokat hoz majd a talajból, vagy alacsonyabb ugyan, de rövid időn belül elkezdi benőni a kert többi részét is, ellentmondást nem tűrően teret hódítva magának. Szerencsés esetben - ha még fiatal a növény - sikeresebben távolíthatjuk el, de később már nehéz dolgunk lesz, kiirthatatlannak érezve a terjedését.
Inváziós vagy más néven özönfajoknak is nevezik azokat a növényeket, melyek elképesztő gyorsasággal képesek terjedni. Terjedésüknek a környezeti hatások sem szabnak határt. Rendkívül ellenállóak, extrém időjárási viszontagságokat is elviselnek, mind a hőmérséklet, mind a csapadékmennyiség terén. Agresszív növekedésükkel és egyre nagyobb területű mértéktelen terjedésükkel más őshonos fajokat szorítanak vissza, azok élőhelyét elvéve, ezzel ökológiai és gazdasági károkat is okozva. Megjelenésük esetén érdemes kertünkből minél előbb kiirtani ezeket a fajokat.
Szerencsés, ha egy fa minél előbb árnyékot ad, de ez ne a Bálványfa (Ailanthus altissima) legyen. Rendkívül invazív lombhullató fa, mely extrém ellenálló, mindamellett nincsenek kórokozói. Közel 20 m -es magasságig megnövő, erőszakos terjedésű, fényt és tápanyagokat von el az azonos területen élő növényektől, ezzel idővel elpusztítva őket. Nagy területen szóródnak szét termései. Gyökérzete szerteszét terjed a talajban, számtalan gyökérsarjat nevelve. Mikor már elterjedt nagyon nehéz kiirtani, a kiásás sem hoz megoldást. Csak igen fiatal hajtásain végzett rendszeres vegyszeres gyomirtás hatásos terjedésének visszaszorítására. Egy másik, ma már özönnövénynek számító fa, a Zöld juhar (Acer negundo) is igen gyorsan növekszik. Erősen visszavágva is ismét kihajt. Magról terjed, ezt elszórva gyomosítja környező területét, telepítése díszfaként ezért nem javasolt.
Évelő növény, minden évben visszafagy és tavasszal újult erővel, mind nagyobb területeket hódítva hajt ki az Ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica). Magassága 1.5-2m. Levelei bőrneműek, fehér virágai bugavirágzatban nyílnak. Magjait is szórja, azonban a talajban vízszintesen terjedő, hosszú rizomáiból eredő nagyszámú hajtásaival gyorsabban gyarapodik. Ez idővel egy összetartozó telepet képez, benőve a talaj felső rétegét. Mindeközben a többi növényt elnyomja. Alapos mechanikai és vegyszeres védelemmel lehet meggátolni növekedését.
Díszes virág vagy színes termés is megtévesztő lehet az ilyen jellegű növényeknél, erős terjedésük miatt azonban ne hagyjuk a kertben. Habár virágai tetszetősek, mégis invazív növény a Selyemkóró (Asclepias syriaca) is, mely erős terjedése miatt szintén nem ajánlott a kertekbe. Hasonlóan feltűnő, fényes lilára színeződő bogyótermésű a Kínai alkörmös (Phytolacca acinosa). De bármennyire is mutatós a termése, a növény nem csak erősen invazív hanem, termése mérgező is.
(A cikk a GERANDAHÁZAK Magazin 2020. augusztus - szeptemberi számában megjelent.)