bogyós gyümölcs

Vannak ízek, melyekhez emlékek kötődnek mindnyájunk életében. Az idő elteltével sajnos feledésbe merülnek a tradicionális, régen oly jól ismert, egyszerű, gyógyhatású és vitamindús gyümölcsök. Nagyszerű tulajdonságuk, hogy nem munkaigényes növények, gondozásuk pedig rendkívül egyszerű. Kertünkben a begyökeresedés után viszonylag szárazság és városi klímát is tűrő növények. Természetesen a gyakoribb öntözést és tápanyag utánpótlást  meghálálják, látványos fejlődésnek indulva. Az év különböző szakában virágjukkal, ehető termésükkel, őszi lombszínűkkel vagy akár télen vesszejükkel is díszítenek. Napos helyet kedvelnek, teljesen télállóak, és a Galagonya kivételével gyors növekedésűek.

A nagy termésű kivi (Actinidia deliciosa) a közismert gyümölcs, szintén futónövény.
Hatalmas lombtömegének érdemes erőteljes támrendszert készíteni és mivel igen méretes növénnyé tud válni, ezért az ültetési távolságok is fontosak. A túl sűrűn, egymás mellé ültetett tövek lombjai elnyomják egymást és visszavetik a termés mennyiségét is.

A Goji bogyó (Lycium barbarum és L. chinense) várhatóan nagy karrier előtt álló gyümölcs. A Lycium-nemzetségnek számos faja létezik. Ilyen többek között a nálunk mindenütt elterjedt ördögcérna (Lycium barbarum) és a nálunk vadon előforduló kínai ördögcérnának nevezett Lycium chinense is. A mi ördögcérnánkat korábban mérgezőként tartották számon, és helyenként farkasbogyó néven is illették, utalva veszélyes voltára. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a növény érvényes tudományos neve is megváltozott: a most hivatalos L. barbarum helyett korábban L. halimifoliumnak nevezték, így a korábbi irodalmi forrásokban ilyen néven találkozhatunk vele. E két név ugyanazt a növényt takarja! A kínai és a közönséges ördögcérna termései egyaránt fogyaszthatóak. Számos vizsgálat és kísérlet támasztotta eddig alá – melyek jelenleg is folynak - azt a tényt, hogy ez az itthon  sokhelyütt vadon is előforduló bogyó termésű  növény ehető.

A kert, a kertészkedés több szempontból nézve is az egyik legkézenfekvőbb egészségmegőrző tevékenység. A szabadban töltött idő, a friss levegő, nem csak energiával tölti fel az embert, de a napjainkra gyakran jellemző mozgásszegény életmód ellensúlyozására is megoldást nyújt. Másrészt pozitív pszihikális és mentális hatással van ránk.

Miért érdemes a latin nevet feljegyeznünk? Számos esetben ugyanazon növénynek többféle magyar neve is létezik. Sőt, ezek a magyar nevek tájegységenként, sőt településenként is változóak lehetnek. Míg az ország egyik felében piszkeként ismerik, addig a másikban köszmétének hívják a jól ismert egrest. Ezen elnevezések jó része ismert nem csak a kertészek, de a kertbarátok körében is. Azonban nagyon sok elnevezés nem épült be a köztudatba. Tehát a kertész a növénylistánkat böngészve segít, mit is válasszunk a kertünkbe, de sokszor pontosítania és találgatnia kell, mit is szeretnénk, mi volt az eredetileg elképzelt növény. A közismert Forsythiára gondol a legtöbb kertbarát, amikor Aranyesőt keres, de az említett magyar név egy másik növényt takar, míg a keresett növény helyes magyar neve az Aranyfa.
 

A bogyós gyümölcsök fogyasztásának jótékony hatásairól és egészségmegőrző szerepéről hosszú évek óta folyamatosan olvashatunk. Egyre több kertben és teraszon ültetnek málnát, szamócát, ribiszkét, áfonyát és számos más gyümölcsöt. Az ismert fajokon kívül az elmúlt években jelentek meg ismét és váltak egyre népszerűbbé a mondhatnám feledésbe merült bogyósok, mint a kökény és a galagonya. Velük együtt jelent meg egyre bővülő választékban az Észak - Amerikából származó Fekete berkenye (Aronia melanocarpa) is.

A madarak etetésén túl kertünk kialakítása is nagyban hozzásegít ahhoz, hogy minél több madár otthont leljen benne. Sok kert kerül ma úgy kialakításra, hogy nagy része mozgalmas, szinte minden része bejárható. Gyakran nyírt formanövények és laza lombú koronát adó növények szegélyezik. Ezzel ellentétben a madárbarát kertekben érdemes kialakítani egy-két nyugalmas sarkot. Napjainkban sok a kisebb kert, ezért elegendő egy-egy zavartalan sarkot megvalósítani. Az ilyen – általunk is ritkán bejárt - háborítatlan helyek kedveltek a madarak számára.

Az eperpalánta évelő növény, mely több évig nevelhető. Mivel évelő, akár hosszú ideig is a helyén maradhatna, azonban mégsem érdemes 3 - 4 évnél tovább nevelni a töveket. Ahogy telnek az évek, a frissen telepített eperpalánták termései elaprózódnak. Nem is teremnek már annyit, mint az első években, ezért nem érdemes tovább nevelnünk. Ekkor ültessünk új palántákat és újratelepítés előtt a talajt töltsük fel tápanyaggal. Az egy éves tövekről nyár végén a legyökeresedett indákat átültethetjük másik helyre, így is fiatalíthatunk.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Ha kedvünk támad homoktövist, ültetni az első legfontosabb tudnivaló róla, hogy kétlaki növény, tehát több növényt kell ültetnünk. A porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vagyis külön nő vagy hímivarúak a tövek. Beporzás hatására terem, szél porozta növény. Enélkül bármely ivarú is, nem fog termést hozni. Ránézésre nagyon nehéz megkülönböztetni a termős és porzós egyedeket, szakavatott szem kell hozzá. A rügyek és virágok eltérései segíthetnek. A porzós egyedek rügyei nagyobbak, kövérebbek, a termőseké apróbbak.