él a növényem vagy sem

A lombhullatóak kopasz ágai mellett az örökzöld növényeink színe is változni kezd. Thuja sövényünk élénkzöld lombjához szokott szemünknek feltűnik a barnászölddé váló színe. A gyepre kúszó arany borókák ágai rozsdaszínbe hajlanak, míg mások sötétzöldből lilás árnyalatba öltöznek. Sokunkat aggodalommal tölt el ez a színváltozás. Fertőzésre, betegségre gondolunk vagy talán arra, hogy a frissen telepített csemeték pusztulásnak indultak. Azonban az örökzöld növények lombjának téli színváltozása egy teljesen természetes folyamat.

Mi tagadás, nem könnyű álmaink kertjét kialakítani és fenntartani, mely egyben kedvencünk élettere is. Sok türelem és kompromisszum szükséges, míg kialakul a harmónia. Sokunknak vannak történetei azokból az időkből mikor kölyök kutyájuk felfedezte a kertet. A következmény: a szép gyepben naponta talált kikapart lyukak, a frissen ültetett és leharapott virágok, szétrágott csemeték, elásott „kincsek”. Bizony, ez  elkerülhetetlen időszak, mikor résen kell lennünk. Neveléssel és türelemmel kell kivárnunk azt, mikor előbb vagy utóbb, de biztos eljön a kertkímélőbb korszak.

A tavaszi, föld illatú kertben végigsétálva szoktuk először szemügyre venni növényeinket. Nézegetjük, hajtásnak indulnak-e. Sokszor tanácstalanná tesz minket egy-két növény. Kopasz ágait vagy épp a hajtások nélküli csupasz földet nézve felmerül a kérdés, él –e még a növényünk? Várjunk még, rügyezni fog, vagy nem fog már hajtani? Sok élő növény látta kárát már annak, hogy idő előtt kikerült a kertből, mert halottnak nézte gazdája.