árnyéki növény

Kertünk otthonunk folytatása a szabad ég alatt. Sokszor találkozhattunk ezzel a gondolattal. Így igaz! Örök érvényű és találó, mert a kert szerves része a háznak, a lakásnak. Mint ahogy otthonunkat folyamatosan csinosítgatjuk, úgy kertünket is gondos odafigyeléssel tehetjük az évek alatt kényelmesebbé és komfortosabbá. És mint ahány otthon annyiféle, úgy kertünk is hűen tükrözi ízlésünket és igényeinket.
 

Sok szempont alapján dönthetünk. Kertünk mérete, fekvése és talajának minőségén túl fontos az is, milyen célt fog szolgálni. Napjainkban az újabb és újabb nemesítések célja sokszor az, hogy egy adott növényt - amelyet egy kisebb kertbe végső méreteinél fogva nem lehetne telepíteni - annak törpe változatával helyettesítsünk. Díszítő értéke egyenrangú az alapfajjal. Így ha kisebb a kertünk, akkor sem kell lemondanunk megálmodott elképzeléseinkről. Erre jó példa a lassúbb növekedésű Babérmeggyek (Prunus laurocerasus sp.) , Nyáriorgonák (Buddleja sp.), vagy a törpe örökzöldek számos változatai. Az árnyékos vagy napos fekvés is alapjaiban meghatározza a növényfajtát, ebben az esetben is rengeteg alternatíva lehetséges, melyek egymást kiválthatják. Átgondoltan érdemes növényeket választanunk, hisz sok évre előre döntünk.

Sokszor felmerülő kérdés ez. A választ egyrészt a talaj pH értékében kell keresni. A Kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) sikeres nevelésének egyik kulcsa a talajigényükben keresendő.  A kerti hortenziák a savanyú talajokat kedvelik. De mit is jelent ez? A savanyú talajok pH értéke alacsonyabb kémhatású, 5.5pH érték alatti. Hazánkban a kerti talajok nagy részének azonban a pH értéke jellemzően magas, ezért a savanyú talajt kedvelő növényeknek a talaj kémhatását csökkenteni kell. Tehát ha magasabb pH értékű kertünk talaja - 5.5 és 6.5 pH érték közötti - idővel a kék virágok lila színűvé válnak vagy a kék és rózsaszín virágok keverten fordulnak majd elő. Ha a talaj pH értéke kisebb, mint 5.5 pH a virágok ismét kékek lesznek.

A lombhullatóak kopasz ágai mellett az örökzöld növényeink színe is változni kezd. Thuja sövényünk élénkzöld lombjához szokott szemünknek feltűnik a barnászölddé váló színe. A gyepre kúszó arany borókák ágai rozsdaszínbe hajlanak, míg mások sötétzöldből lilás árnyalatba öltöznek. Sokunkat aggodalommal tölt el ez a színváltozás. Fertőzésre, betegségre gondolunk vagy talán arra, hogy a frissen telepített csemeték pusztulásnak indultak. Azonban az örökzöld növények lombjának téli színváltozása egy teljesen természetes folyamat.

Emlékeznek még arra, hogy évekkel ezelőtt – a tél vége felé járva - sok helyen „hóvirágárusok” tűntek fel, kis asztalaikon apró csokrokat kínálva? Mindeközben a legnagyobb problémát a természetes élőhelyeken, munkagépekkel történő, nagy méreteket öltő illegális hagymakitermelés jelentette. Az állományok folyamatosan ritkultak. Mára az élőhelyek pusztítása és a vadon szedett csokrok is eltűntek. A Hóvirág (Galanthus) nevével egybeforrt a védett szó. Ezért sokszor felmerül a kérdés, hogyan tudunk mégis ültetni egy védett növényt?

A Hortenzia egyike azon növényeknek, melyet szinte mindenki ismer. A nevével azonban egybeolvadt az is, hogy igényes növény. Tűző napon kényesebb, mint árnyékban, fontos a talaj Ph értéke (kémhatása) is, kétségtelen, hogy ezért figyelmesebb nevelést kíván. A közismert Kerti hortenziák (Hydrangea macrophylla) mellett még ma is sokkal kevésbé ismert egy másik változata, mely sokkal igénytelenebb, miközben látványában vetekedik számos más mutatós cserjével.

Amíg az évelő növények többsége lassan visszahúzódik a talajba, levelük sárgul, hullik, majd később már alig látszanak, hova is ültettük őket, addig jó pár évelő életerős, zöld levelekkel vág neki a télnek. Mi több, nem csak lombbal, hanem később a fagyos kertben, akár a hótakaró alól előtörő virágokkal. Ilyen igazi ”fagyálló virág” a Hunyor (Helleborus), mely hasonlóan a Pompás hóvirághoz (Galanthus elwesii), igen kemény hidegeket is elvisel virágzás közben.