Uralkodók, melyek öltöztetik a kertet - Veranda Magazin

Emlékszem, hogy kisgyermek koromban milyen élvezettel másztam fára, és arra is, mikor meleg nyári délutánonként kertünkben egy öreg diófa törzséhez palatáblát döntöttem és óriási árnyéka alatt tanítgattam öcsémet a betűkre és számokra. A jó beszélgetésekre egy meglett szivarfa alatti padon, vagy a kirándulásokra a csodás erdőkben. Emlékek sora köthető a fákhoz, vagy ahhoz a fához. Sokszor idősebbek mint mi vagyunk, vagy többszörösei annál. Színes őszi lombhullásukkal is a tavaszi megújulásukat készítik elő, mintegy örök látványos körforgásként.

Fát sosem késő ültetni, de jobb minél előbb, hisz már pár év is nagy előny!

Meghatározzák a kert jellegét. Sok szempontot szolgálhatnak és sokféleképpen díszíthetnek. Virággal, levéllel, terméssel, koronaformával, őszi lombszínnel, díszes kéreggel stb. Saját gyümölcsfáink termései az otthon ízeit adják. Takarást nyújthatnak a kíváncsi tekintetek elől, megőrizve ezzel kertrészünk intimitását is.

Környezetvédő szerepükre - az esztétikai szempontokon túl - ismét nagyobb hangsúlyt és figyelmet érdemes fordítani. Ez a városi kertek esetében csak egyre fokozottabb. A fák nemcsak por, zaj és hangfogó szerepet töltenek be, hanem párolgásukkal nyáron hűsítik a levegőt, miközben oxigént termelnek és szén-dioxidot dolgoznak fel, nagy mennyiségű szennyező anyagot közömbösítve. A növények klimatikus viszonyokra ható jótékony hatása igen sokrétű.

Számos díszfa fajta kevésbé van előtérben a tervezéseknél vagy nehezebben lehet megtalálni őket . Pedig dúskálhatunk a szebbnél szebb változatok között a törpéktől az óriásokig!

A Galagonyák ismertebb képviselői mellett akad jó pár olyan fajta, mely igen mutatós. Egyes fajok termése nemhogy ehető, de gyógynövényként is felhasználják. Pazar változatossággal is virágozhatnak, hol bimbóban rózsaszínek és nyíláskor fehérek (Crataegus mordenensis ’Snowbird’), hol épp fordítva (Crataegus merdenensis ’Toba’). A virágok mellett fényes zöld levelei és ősszel élénkvörös termései díszítő értékűek.

A Berkenyék sokféleségükért és szép koronaformájukért is kedveltek. Egyesek bogyói vajsárgák, másoké bordó színűek, leveleik pedig ezüstfehér színben is pompázhatnak. Szintén ehető és vitamindús termést hoznak az Ehető berkenyék (Sorbus aucuparia ’Edulis’ és a Sorbus ’Titán’), melyeknek bogyóiból lekvárt, dzsemet is főznek. A Galagonyák és Berkenyék egyre népszerűbbé válnak, mert a kisebb kertek fái is lehetnek!

Igen érdekes, csak rá jellemző levelű az Amerikai tulipánfa ( Liriodendron tulipifera ). Nagyobb helyigényű. Nyár közepén hozza zöld szirmú, narancssárgán erezett virágait, ősszel pedig lombja sárgára színeződik.

Az egyik igazi uralkodó, melyet unokáinknak is ültethetünk a Szelídgesztenye, mely díszít és finom termésű is egyben. Hazánkban jó pár óriási példányt csodálhattam meg már belőlük. Sárga-tarka levelű fajtája ( Castanea sativa ’Variegata’ ) még újdonságnak számít.

Néhány lényegesebb gondolat a telepítésről. Régen főként szabadgyökerűen (nincs a gyökéren föld) ültették a növények egy részét a két csapadékosabb évszakban. Így épült be a köztudatba a tavaszi és őszi telepítés ismerete.

Ma már egész évben – kivéve fagyos időben – bátran ültethetünk földlabdás és konténeres (cserepes) növényeket, hisz gyökerük nem sérül a telepítéskor. Napjaink időjárásának igen szélsőséges hőmérséklet - ingadozásai miatt pedig a telepítést követő időszakban az öntözés nagyrészt elkerülhetetlen. Így a bőséges, - időjárástól függő - öntözés elengedhetetlen feltétele a sikeres eredésnek.
Nagyobb, koros fákat is bátran választhatunk, mert szakszerű ültetéssel és a későbbi gondos ápolással szinte rögtön mutatós látványban gyönyörködhetünk. Amennyiben földlabdás növényt vásárolunk elbomló jutazsákban, akkor azzal együtt kerüljön a labda az ültetőgödörbe. Se a növény törzse, se az esetleges oltás ne kerüljön föld alá. Gyökereket nem égető tápanyagot válasszunk! Viharkártól menthetjük meg fiatal csemeténket, ha karó mellett erősen, de törzsét védve kikötjük. Szabadgyökerű növények esetében csak lombtalan állapotban kora tavasszal vagy késő ősszel optimális az ültetési idő.

Az alakító metszés fontos, mert ezzel határozzuk meg nagyban a későbbi koronaformát, az ágak állását. Számos viszonylag nagyobb koronával rendelkező fa alakítható sűrűbb, tömöttebb lombozatúvá ezáltal. A későbbi törzsmagasságot is mi szabhatjuk meg. A nem kívánt ágakat a törzsön csak fokozatosan - több év alatt - távolítsuk el és metsszük feljebb a fát, miközben hagyjunk a törzsön pár darab úgynevezett törzserősítő ágat is. A kívánt törzsmagasságot a meglévő koronaméret figyelembevételével arányosan érdemes kialakítani úgy, hogy elég zöldfelülete maradjon a fiatal csemetének.  A metszés folyamán keletkezett sebfelületeket fasebkezelő anyaggal kezeljük le, mely az esetleges fertőzésekkel szemben védi a fát. Az ilyen metszési vagy növényvédelmi kérdésekben kérjük ki szakember véleményét is! Az évszakonkénti más-és más tápanyag utánpótlás is segíti az erős növekedést.

10 év múlva mekkorák lesznek? Lehet, hogy a telepítésnél még látszatra sok a hely, de az idő teltével mindez igen szűkössé válhat. Átgondolt kerttervezéssel, térállással, nem kívánt árnyékot sem nyújtanak kertünkben és szomszédunknál.

Szabadon nőve – elegendő életérrel – valós szépségükben teljesedhetnek ki!

Nagy érték, ha idős, már kifejlett fákkal kapjuk a kertet. Vigyázzunk rájuk nagyon! Egy fa igazán –fajtól függően- kb. 15-20 év után kezd „felnőtté” válni. Ezért pótolhatatlan egy ilyen koros növény, eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen, kora miatt is.

Fákat érdemes, sőt kell ültetni! Semmi nem pótolja azt a lenyűgöző látványt, amit egy égbe nyúló, idős fa ad, és azért is, mert igazi, örök emlékek lehetnek életünkben.