Minden tavasszal kihordjuk, majd a fagyok előtt ismét behordjuk, vagyis teleltetjük a növényt, „úgy mint a Leandert!” szoktuk mondani. A Leander (Nerium oleander) ma is a mediterrán növények csoportjának élenjáró képviselője, a legismertebb, leggyakrabban nevelt növény.
Mikor már a szomszéd is segít a teleltetésben. Az optimális neveléséhez télen megfelelően alacsony hőmérséklet és fényviszonyok szükségesek, nyáron pedig napos és meleg hely. Ilyen körülmények között igen gyorsan fejlődik, ezért egyre nagyobb edényt kíván. Egy ideig metsszük, igyekszünk kordában tartani, majd eljön a pillanat, mikor mozdíthatatlan súlyúvá válik az edény. Ekkor vagy segít a szomszéd is a behordásban, vagy úgy döntünk, hogy kint hagyjuk, hátha kibírja a telet. Azonban sajnos csak ritkán, igen enyhe télen sikerül a kertben az átteleltetése. Sok mediterrán származású növénynél elkerülhetetlen a teleltetés, a Leander esetében azonban léteznek olyan fajták, melyeket nem kell teleltetnünk.
Napjainkban még kevés a tapasztalat az ún. fagytűrő Leanderek kültéren, hazai éghajlaton való nevelésével kapcsolatban, attól függetlenül, hogy ezeknek a fajtáknak a tesztelése már hosszú évek óta folyik botanikus - és magánkertekben. Az évről évre eltérően hideg és csapadékos teleket követő fejlődése nyújtja az újabb tapasztalatokat a fajták különböző hidegtűrésével kapcsolatban.
Három évvel ezelőtt kezdtem el nevelni két kisebb, 30cm- es ’Atlas nain de Tidili’ fajtanevű fagytűrő leandert. Ez a leghidegtűrőbbnek tartott fajta, mely tapasztalatok szerint a közel -20C hideget is képes elviselni. Világos rózsaszín virágai nagy méretűek, levelei mutatósak. Kétféleképpen kezdtem el kísérletezni a növényekkel. Az egyik példányt egy dunakanyari kertbe ültettem, ahol igen kemény fagyok is előfordulnak. A háztól jó pár méterre ültettem, mely télen-nyáron fényes. A kertben a talaj kötött, mondhatnám agyagos. Ültetésénél egy kevés jó minőségű földet és marhatrágyát kevertem a gyökere alá és köré. A másik példányt beültettem egy nagyobb edénybe, így vastagabb földréteget kapott oldalról a gyökérzet. Ezt a növényt egy szabadtérre nyitott, de fedett teraszon helyeztem el, déli, napos oldalon.
A Leanderek szépen hajtottak, fejlődtek és virágoztak. Majd december elején a kertbe kiültetett növény tövét több rétegben rachel zsákkal betakartam, lombját lazán összekötöttem és egy réteg rachel zsákot erre is tekertem. Fontos, hogy a tövét a takarás körül érte a téli csapadék. A lomb takarása a téli napégéstől védte a növény leveleit - ami egész télen rajta van ágain - ez száraz, fagyos időszakban, tűző napsütésnél következhet be. Az edényben nevelt növény cserepét alulról és oldalról bebugyoláltam. Majd elérkeztek az igen kemény hidegek, a kertben -14 - - 15C, míg a teraszon ennél pár fokkal enyhébb hőmérséklet volt. A kerti leander ideiglenesen kapott egy textilből készült zsákot, melyet ráhúztam az egész növényre. A teraszon lévőnél oldalról feljebb húztam a takarást, de felülről nyitott maradt a növény. Ez 1-2 hétig tartott, majd lekerült a plusz takarás a növényekről. Csak a teraszon lévő növényt öntöztem ritkán és igen kis mennyiségben. Kora tavasszal a takarást levettem, a növények gyönyörűen hajtottak és később virágoztak.
A következő tél sokkal enyhébb volt. A kerti példány még szebben áttelelt, míg a dézsás növény takarás nélkül vészelte át a telet a teraszon. Május elején minkét növény ágvégein már megjelentek a virágbimbók. Mára már dús, 1m-es bokrok.
Amiben szembetűnően különböznek. Míg a „normál” Leandert tápoldatozzuk, addig a fagytűrő változatnál ezt kerüljük. Szerves trágyát kapjon átültetésnél vagy tavasszal a talaját frissítve. Mivel kint telel, a tápoldat fagyérzékenyebbé teheti. Kedveli a kötött talajt, amiben könnyebben áttelel. Kártevőt vagy kórokozót eddig nem tapasztaltam rajta. A Leandert rendszeresen támadó levéltetű sem jelent meg rajta. Ennek a különleges fajtának a hidegtűrését napjainkban is tesztelem, kibővítve már más fagytűrő fajtákkal. Eddigi pozitív tapasztalataim alapján bátran ajánlom e fagytűrő Leander fajták ültetésének kipróbálását.
(A cikk a GERANDAHÁZAK Magazin 2020. június- júliusi számában megjelent.)
