júdásfa

Növényeink kihajtásának ütemében alapvető eltérések figyelhetők meg. Igen korán, tél végén indulnak hajtásnak és bimbóznak hagymás növényeink és számos alacsony évelő. A későn kihajtó, még kopasz koronájú fák alatt kellő mennyiségű fényt kapnak. A fa késői kihajtása elegendő időt ad arra, hogy virágozzanak, majd magot, hagymát, gumót neveljenek és mire a korona lombba borul, alatta ezek a növények már visszahúzódjanak. Ilyen késői kihajtású fák alá ültethetünk tavaszi színkavalkádot, mely elsőként fog virágozni.

Tavasszal, még lombfakadás előtt bontja szirmait egy díszfa, mely nem a megszokott módon, a csúcshajtásain virágzik, hanem idősebb ágain és törzsén hozza bimbóit. Ez az egyedi virágzású, különleges látványú fa a Közönséges Judásfa (Cercis siliquastrum), népies nevén a krisztustövis. Nevének eredete a „júdeai fa” névből alakulhatott ki, lapos magvai pedig annak a pénznek a jelképének tartották, melyet Jézus elárulásáért kaptak.