kihajtás

„Aranyba”hajlik a természet mikor körülöttünk bontják szirmaikat, így talán nevét is innen kaphatta. De bármi is legyen neve, eredete bizony mikor őszre vált naptárunk a sokszínű egynyári virágok megritkulni látszanak és felváltja őket az évszak mondhatnám csaknem egyeduralkodó virága, a Krizantém (Chrysanthemum sp.) .
Hazánkban generációkon átívelő hagyomány, ez időszak képének egy darabja.
Sokan sokféleképpen gondolkodnak róla, többségében a késő őszhöz vagy a hallottak napjához kötik. Más országokban viszont akár hétköznapra akár számos jeles alkalomra szolgál ajándékként, dekorációként. Napjainkban sokat változott e növénynek a megjelenése.

Könnyen tarható, hálás növények. Nevelésük nem bonyolult, különleges gondozást nem igényelnek és hosszú életűek. Nagyrészt igen fényigényesek. Többségük évelő növény, mely minden év tavaszán kihajt, majd télen lombozatuk lefagy, de a következő évben újra hajtanak. Többségük nedves és tápanyagdús talajt kedvel, de vannak, melyek kifejezetten szárazabb körülmények között is életerősen fejlődnek.
Önállóan, szoliterként  ültetve, vagy csoportba, évelő ágyakba, más növényekkel társítva is mutatósak. A kisebb méretűek teraszokon cserepekben, edényekben is nevelhetőek. A késő nyárra kifejlődő virágzatuk akár télen is díszíthet. A robosztustól az alacsony növekedésű, a már-már talajtakaró méretig választhatóak. Növekedésük sorrendje alapján haladva ragadok ki pár díszfüvet a hosszú sorból.

Növényeink kihajtásának ütemében alapvető eltérések figyelhetők meg. Igen korán, tél végén indulnak hajtásnak és bimbóznak hagymás növényeink és számos alacsony évelő. A későn kihajtó, még kopasz koronájú fák alatt kellő mennyiségű fényt kapnak. A fa késői kihajtása elegendő időt ad arra, hogy virágozzanak, majd magot, hagymát, gumót neveljenek és mire a korona lombba borul, alatta ezek a növények már visszahúzódjanak. Ilyen késői kihajtású fák alá ültethetünk tavaszi színkavalkádot, mely elsőként fog virágozni.