A díszfák világa, ültetéstől a gondozásig

A díszfák nem csupán esztétikai értékkel bírnak, hanem számos egyedi előnnyel is szolgálnak a kertünkben és környezetünkben. Mostani írásunkban részletesen bemutatjuk a díszfák típusait, előnyeit, kiválasztási szempontjait, valamint gondozási és ültetési tanácsokat adunk azok számára, akik szeretnék kertjükben vagy parkjukban nevelni ezeket a lenyűgöző növényeket.

A fák az évszakok váltakozásával mindig más arcukat mutatva, szerves részei a táj látványának, azzal, hogy a mi éghajlatunkon nagyrészt lombjukat lehullajtják.  A megfelelő fajtaválasztással viszont akár egész év folyamán díszíthetik környezetünket.

Ültetésük előtt számtalan szempontot érdemes figyelembe venni.
Szempontok lehetnek a virág, a díszes, egész évben színes, tarka, vagy ősszel színesendő, esetleg nyírás nélkül is sűrű, kompakt lombozat. A mutatós termés, a télen dekoratív vesszők, a csíkozott kéreg, a várostűrő tulajdonság és sorolhatnám még.

Az alacsonyabb növekedésű díszfák cserépben – csakúgy, mint a legtöbb növény - még lassabban fognak fejlődni, hisz gyökereik behatárolt körülmények között fejlődhetnek, mely befolyásolja a növekedési intenzitásukat. Megfelelő méretű cserépben, a legoptimálisabb földkeverékben nevelve és minden egyéb alapvető gondozást is megkapva, hosszú - hosszú éveken át fognak szépen növekedni. Közepes méretű fákat is - szakszerű metszéssel - jó pár évig nevelhetünk ilyen körülmények között.

Egy hajnalon aztán azt vesszük észre, hogy jólesik egy puha és meleg kardigán. A sok forró nappal és éjjel után a levegőben az ősz illata érződik. Még pár hűvös hajnal és máris egy egészen más képét kezdi mutatni a kert. A sok-sok zöldben észrevétlenül a sárga, a narancs, a piros és megannyi szín kavalkádjának foltjai jelennek meg.

A nyugalmi időszak előtt a lombhullató növények felkészülnek a télre. Ahogy az éjszakák egyre hűvösebbek, a nappalok pedig egyre rövidebbek lesznek, a levelekben lévő zöld színt adó klorofill helyett egyéb festékanyagok kezdenek lassan előtűnni. Ezek az anyagok adják ekkor a levelek számtalan színét. Megkezdődik a lomb színesedése, mely folyamathoz nélkülözhetetlen klímánk nagy hőmérséklet -különbsége is.

Miért érdemes a latin nevet feljegyeznünk? Számos esetben ugyanazon növénynek többféle magyar neve is létezik. Sőt, ezek a magyar nevek tájegységenként, sőt településenként is változóak lehetnek. Míg az ország egyik felében piszkeként ismerik, addig a másikban köszmétének hívják a jól ismert egrest. Ezen elnevezések jó része ismert nem csak a kertészek, de a kertbarátok körében is. Azonban nagyon sok elnevezés nem épült be a köztudatba. Tehát a kertész a növénylistánkat böngészve segít, mit is válasszunk a kertünkbe, de sokszor pontosítania és találgatnia kell, mit is szeretnénk, mi volt az eredetileg elképzelt növény. A közismert Forsythiára gondol a legtöbb kertbarát, amikor Aranyesőt keres, de az említett magyar név egy másik növényt takar, míg a keresett növény helyes magyar neve az Aranyfa.
 

Növényeink kihajtásának ütemében alapvető eltérések figyelhetők meg. Igen korán, tél végén indulnak hajtásnak és bimbóznak hagymás növényeink és számos alacsony évelő. A későn kihajtó, még kopasz koronájú fák alatt kellő mennyiségű fényt kapnak. A fa késői kihajtása elegendő időt ad arra, hogy virágozzanak, majd magot, hagymát, gumót neveljenek és mire a korona lombba borul, alatta ezek a növények már visszahúzódjanak. Ilyen késői kihajtású fák alá ültethetünk tavaszi színkavalkádot, mely elsőként fog virágozni.

Ha nyári forróságban pihentek már a leányfalui strandfürdő csodás medencéiben, akkor biztosan elsétáltak az előtte álló fasor hatalmas lombjának hűsítő árnyéka alatt. Ezek a fák úgy hozzátartoznak a környezetükhöz, mintha mindig itt álltak volna. Amikor beérünk a falu központjába, hosszan az út mellett fogad minket az idős Vadgesztenyesor (Aesculus hippocastanum), jelenlétével teremtve hangulatot hosszú évtizedek óta.

Leányfalu felparcellázott dunakanyari hegyoldalába a 19. század második felében telepedett le Petőfi Sándor apósa, Szendrey Ignácz. Az akkor még merőben más kinézetű faluban - feltételezhetően az ő javaslatára - ez idő tájt ültette Dr Szitányi Ödön a ma is meglévő vadgesztenyesort, más néven bokrétafákat vagy lógesztenyéket.

A Közönséges dió (Juglans regia) úgy mint régen, ma is megbecsült fa. Megjelenésével „uralja„  a kertet. Hatalmas koronája szélesen terül el, árnyékot adva maga körül. „Nagyszüleink ültették, mikor…. „ . Egy ilyen, meglett korú fának megvan a maga története. Bármekkora helyet is foglal, mégis a dió az, amit inkább védünk és óvunk, mintsem csonkítsunk belőle. És mivel több generációs fa, melynek termőre fordulására várni kell, nem mindegy milyen fát is választunk.

Fehér bogyókká változó könnyek. Miért említik gyakran a fagyöngyöt a szeretet, a hűség jelképeként, vagy mint csodatevő növényt? Egy skandináv legenda szerint Friggnek, a házasság istennőjének gyermekét egy fagyöngynyíllal ölték meg. Az anya könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngy ágain, majd a növényt a szeretet jelképévé tette, hogy soha ne ártson többet senkinek. Egyre népszerűbb az ünnepi dekorációk részeként.

Nincs olyan kertészkedő, aki évről évre ne találkozna ismétlődő növényvédelmi kihívásokkal. Neveljünk akár díszkertet, zöldséges veteményest, kis fűszerkertet vagy balkonunkon pár tőből álló konyhakertet, mindannyian ugyanúgy féltjük növényeinket a megjelenő betegségektől és kártevőktől. Sokféle betegség, számos tünet, nehéz szakember nélkül eligazodni. A legismertebb kártevőt azonban egy kezdő kertészkedő is hamar felismeri. Ezek a leveleken megjelenő levéltetvek.