A virágok - mint kertésznek - a mindennapjaim pótolhatatlan részei. Fejlődnek, bimbóznak, majd siker, mikor virágoznak. Nemrég egyik kedvencemet, a Délvirágot (Delosperma cooperii) keresték, azzal a kérdéssel, tudom –e, milyen az íze? Meglepett a kérdés, még nem kóstoltam.
Virágok nap mint nap kerülnek terítékünkre. Míg közöttük kertészkedünk, kevésbé jut eszünkbe, hogy jó pár közülük ehető is. A virágát fogyasztjuk a Karfiolnak és a Brokkolinak is, vagy az Articsókának, mely bimbóinak vastag sziromleveleit az olasz konyhák kedvelik.
A virágevés kultúrájának évszázadokra visszatekintő történelme és hagyományai vannak a nagyvilágban. A gasztronómiában a levelek, hajtások, magok mellett a virágok is jelen voltak az idők folyamán. Már a rómaiak is használták a virágokat ételeik fűszerezésére. A későbbiekben megjelentek az ételek díszítőiként is. Majd egyre sokrétűbb felhasználásuknak köszönhetően született meg pl. a rózsavíz is. Intenzív és változatos színeik, formájuk, illatuk és rendkívüli látványuk együtt tette igazán különlegessé és örömmé az étkezéseket. Az ízek világában a szirmok új, fűszeres és friss aromákat keltenek életre. Beltartalmi értéküket tekintve is egészségesek, gazdagok fehérjékben, vitaminokban, ásványi anyagokban. A virág az élet, de a szépség, boldogság és a szerelem szimbóluma is. Különféle kultúrákban és vallásokban a virágok sokféle szimbólumot hordoznak. Ezek értelmezése fontos jelentőséggel bír az étkezések és dekorálások terén is.
A természetgyógyászat évezredes tudására és hagyományaira alapozva sok olyan növényt ismerünk, mely természetes módon segíti elő öngyógyító képességünket. Ezeket a növényeket különféleképpen feldolgozott formában használjuk. Nyers fogyasztásuk kevésbé terjedt el, de például az ismert gyógynövény a Körömvirág (Calendula officinalis) szirmai nyersen is fogyaszthatóak.
Egy csokorba gyűjtve az ehető virágokat: a tavasz első növényei között találjuk a tarka-barka Árvácskát (Viola wittrockiana), mely enyhén mentolos ízvilágú. Az égkék Borágó (Borago officinalis) virágainak íze édeskés. Virágait akkor hullajtja el, mikor ehetővé válik. A sárga, édes ízű Tök virágok töltve finomak. Savanykás ízt a Begónia (Begonia cucullata) nyújt. Míg a Sarkantyúka (Tropaeolum majus) borsos ízű levelei és virágai a saláták jó kiegészítői. A Bodza (Sambucus nigra) virága pedig palacsintatésztába forgatva egy édes, finom, régi recept.
Azonban veszélyeket is rejthet, ha nem kellően felkészülve gyűjtjük ezeket az ehető növényeket! Kockázatos lehet a szedése pl. a Medvehagymának (Allium ursinum), mely nagyon hasonlít a jól ismert Gyöngyvirágra (Convallaria majalis). Ez utóbbi mérgező növény. Ilyen növények még az Angyaltrombita (Datura sp.), a Gyűszűvirág (Digitalis purpurea), a Kökörcsin (Pulsatilla sp.), a Sisakvirág (Aconitum sp.) vagy a Leander (Nerium oleander), melyeknek minden része mérgező. Ezért kellő körültekintéssel gyűjtsünk virágokat az asztalra! A szénanáthásak vagy allergiára hajlamosak kerüljék a virágok evését!
Az étkezésre szánt virágok gyűjtési helye és ideje sem közömbös. Forgalmas utak mellett nem tanácsos szedni őket. Fontos az is, hogy semmilyen növényvédőszer -maradvány ne legyen bennük, mely élelmezési és egészségügyi szempontból veszélyes. Az otthon nevelt növények esetében is ügyeljünk arra, hogy permetszer - mentes legyen a gyűjtött virág. Nagy meleg helyett a reggeli órák alkalmasak a szedésre. Különféle virágok tulajdonságaitól függően nyílt állapotban szüreteljünk. Sem a bimbós sem az elvirágzott állapot nem alkalmas erre.
Ropogósan „felvirágozhatunk” színekkel és illatokkal egy salátát. Számos felhasználási módja van a virágoknak. A nyers fogyasztásukon kívül unikumként hathat egy kandírozott virágcsokor. A cukormázba öltözött természetes díszek egy édes illatú, házi süteményen művészi látványt nyújtanak, mint a kert egy darabja. Krémek, fűszervajak, ecetek, lekvárok, szörpök és zselék ízesítésére is felhasználhatóak, sőt akár virágillatú cukor is készülhet. Húsos ételek kiegészítőjeként is finomak. Látványos gasztronómiai élményt nyújtanak ezek a színes virágok, akár művészi alkotássá emelve egy szakácsremekművet.
Egy új szemszögből nézek azóta jó pár színes szirmú virágot, mondhatnám, gondolatban egy tányéron.
