Napsütéssel jött a reggel, mikor útra keltünk. Dubrovniktól északnyugatra indulva, a kőhegyek között kacskaringósan tekergő, pálmafákkal tarkított országúton 20 kilométeres út után érkeztünk meg. Könnyű átsuhanni ezen a horvátországi tengerparti falun annak, ki nem tudja, milyen kincset is rejt ez a kis település, Trsteno.
A világ egyik legrégebbi arborétumának keletkezése 1492-re vezethető vissza, mikor a helyi nemesi Gučetić család megalapította Trstenoban nyári rezidenciáját. A park kapujához közelítve két darab meghökkentő méretű, 500év körüli platánfa fogadott, melyek Európában is egyedülállóak. Törzsüket tán egy-egy tucat ember tudná átölelni. Hajókon érkeztek ide a különleges növények vagy magjaik anno. A park gótikus, reneszánsz, barokk és romantikus jegyeket is őriz a többszöri átépítések következtében. 1948-ban nyilvánították hivatalosan arborétummá. Egy 28 hektáron elterülő, növényritkaságokkal buján borított, varázslatos, igazi mediterrán paradicsom!
A sétányokon csöndesen sétálva az ember szinte törpének érzi magát a növényóriások között. Köztük jó pár ismerős, de méreteiknél fogva mégis megdöbbentőek. A kerti utakra a gyűjtemény egzotikus díszfáinak lombjai éppúgy vetik árnyékukat, mint a szintén fa méreteket öltő Leanderek (Nerium oleander). A park belseje felé haladva a növényeken lévő kis táblákon sorra olvasható koruk, a hihetetlen 100-150 éves feljegyzésekkel. Ez elképesztő méretekkel párosul. A jellegzetes Libanoni cédrusok (Cedrus libani) és karcsúan az égbe törő Európai ciprusok (Cupressus sempervirens) lenyűgöző nagyságai közt a fényes zöld pálmák gömb koronáinak átmérői a 8-10 métert is elérik. A zöld fényekben úszó erdőben egy fényűző barokk stílusú, szökőkúttal kiegészített nymphaeum, mesterséges tó víztükrét a tavirózsák óriás, sötétzöld levelei fedik gazdagon. Mellette a szoborcsoport központi alakja Poszeidón, a tenger istene. Kápolna és egy öreg olajprés malom is gazdagítja többek közt ezt a több mint 500 éves történelmi kertet. Az épületek a tájhoz hűen kőből épültek csakúgy, mint a sétányok mellett futó alacsony falak. A patinás szobrok, edények, vázák és antik padok a kert miliőjébe természetesen olvadóan illeszkednek.
A meredek sziklafal szélén húzódó pavilonhoz kisétálva a nyílt tenger páratlan sötétkékje és a szigetek ámulatba ejtő látványa tárul fel. Az Adria ezen déli részén szemet gyönyörködtető a dalmát táj hangulatával átitatott növényvilága, piros tetős, zsalugáteres házai és kőrengetege.
Egy-egy ilyen különleges park adta élményekből sokat meríthetünk, és ha megfelelő módon ültetjük át az ott tapasztaltakat saját környezetünk adottságaiba, akkor ez a hangulat „haza is vihető”. Mindezt megtapasztalva még közelebb hozza az emberhez azt a felismerést, hogy mit is jelent ezeknek a mediterrán növényeknek a számukra minden szempontból tökéletes viszonyok között nevelkedni. A hazánktól több mint 900km-re fekvő dalmáciai régióban a meleg száraz nyarakat csapadékos és enyhe, 8-10 C-os telek követik. Ilyen körülmények között a növényeket a növekedésben a tél nem veti vissza fagykárokkal. A meleg hőmérséklet mellett a terület fekvése ideális a park növényei számára a magas talajvízszint miatt, mindemellett az öntözés is megoldott. Hosszú évtizedeken vagy akár évszázadokon keresztül háborítatlanul fejlődhetnek. Gyökereik szabadon terjeszkednek, és méreteiket az idő múlásával teljes pompájukban mutathatják meg.
Ismét otthon tehát! Amellett, hogy az adott hőmérsékleti viszonyokat szem előtt tartjuk, a kert kialakítása során a tájba illeszkedő képet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az egyre melegebb nyaraink ellenére is, télen nem ritkák a -10C-15C –os időszakok. Hazánk kontinentális éghajlatán a mediterrán klímát kedvelő növények a szabad ég alatt tartva bármely takarásos módszer ellenére elfagynának. Edényekben szépen nevelhetőek pl. a Murvafürt (Bougainvillea glabra), a Golgotavirág (Passiflora caerulea), a Citrom (Citrus limon) és a Fehér Jázmin (Jasminum officinale) vagy az Olajfa (Olea europaea). Azonban, mikor elérkezik a tél, számukra eljön a teleltetés ideje.
Ennek az arborétumnak az adottságai példaként szolgálhatnak a teleltetésre, mint fogalom jelentésére, a növények számára optimális hőmérsékleti, fény és egyéb körülmények biztosítására.
Mielőtt téli helyükre kerülnének, ügyeljünk arra, hogy egészséges állapotban legyenek. Ha szükséges, előtte végezzünk permetezést kártevők vagy kórokozók ellen. Tél előtt erősebb metszéseket ne végezzünk, ennek tavasszal jön el az ideje! Ősszel a virágzó részeket távolítsuk el, és ha az évek múlásával túl nagy méretük miatt már nem férnének el, akkor az elhelyezésüket megkönnyítve indokolt a szükséges metszés. A lényeg, hogy minél világosabb és nem túl meleg, 5-10C-os hőmérsékleti körülményeket tudjunk biztosítani nekik, hasonlóan a Trsteno arborétum téli időjárásához. Télen a növények nyugalmi időszakának zavartalan lefolyásában a hűvös hőmérséklet fontos szerepet játszik. A túl meleg helyiségben a betegségek is gyorsabban terjednek. A fény is fontos. Hiányában az új hajtások sárgásak és erőtlenek lesznek. A ki-és behordással a növény helyét változtatjuk. Ősszel és télen ez is járhat levélhullással vagy akár teljes kopaszodással Ez természetes jelenség. A mediterrán növények télen „pihennek”, ilyenkor a hőmérsékletnek megfelelően kevesebb öntözést igényelnek, tápoldatozni tavaszig nem szükséges őket.
Egy télikert, melynek üvegablakain keresztül egész télen át süt a nap és hűvös van, ideális teleltetőhely lehet. Tavasszal ismét jöhetnek az átültetések, az erősebb metszések és a tápoldatozás. A hosszú hónapokig bent tartott növények levele megéghet, ha rögtön a tűző napra tesszük ki őket. Ezt pár napos szoktatással előzhetjük meg.
Szépségüket természetesen emelik ki a hozzájuk illő agyag vagy kő vázák, antik edények, ládák.
Igaz ugyan, hogy ez a növény - „költöztetés” itthon elkerülhetetlen, de megéri, mert ezek a növények látványukban hordozzák a mediterrán táj egyedülálló életérzését és egyben nyugalmát!
(A cikk a VERANDA Magazin 2013. Január - Februári számában megjelent)
