A pihenősarok fölé omló több méter magas levélrengetegével, az árnyékot adótól a bokrosodó, apró méretű tövekig a díszfüvek világa rendkívül változatos. Méretük, formájuk, leveleik színe és formája igen sokféle. Könnyed lombozatuk oldja az éles határvonalakat, lazítja a látványt, természetes tájképet ad.
Könnyen tarható, hálás növények. Nevelésük nem bonyolult, különleges gondozást nem igényelnek és hosszú életűek. Nagyrészt igen fényigényesek. Többségük évelő növény, mely minden év tavaszán kihajt, majd télen lombozatuk lefagy, de a következő évben újra hajtanak. Többségük nedves és tápanyagdús talajt kedvel, de vannak, melyek kifejezetten szárazabb körülmények között is életerősen fejlődnek.
Önállóan, szoliterként ültetve, vagy csoportba, évelő ágyakba, más növényekkel társítva is mutatósak. A kisebb méretűek teraszokon cserepekben, edényekben is nevelhetőek. A késő nyárra kifejlődő virágzatuk akár télen is díszíthet. A robosztustól az alacsony növekedésű, a már-már talajtakaró méretig választhatóak. Növekedésük sorrendje alapján haladva ragadok ki pár díszfüvet a hosszú sorból.
Zegzugos kerti sarkunkat sűrű lombozata diszkréten és hangulatosan takarja. Az Olasznád (Arundo donax) az egyik legismertebb, óriás méretű, erőteljes növekedésű díszfű – féle, mely az 5m-es magasságot is elérheti. Vastag rizómával gyorsan terjed, ezért csak oda ültessük, ahol elegendő hely van számára. Kerítéshez közel ezért nem tanácsos telepíteni, mert pár év alatt a szomszédunk kertjében fog díszíteni.
Mikor a díszfüvekről beszélgetek a kertbarátokkal, szinte ez az első, ami szóba kerül. A Pampafű (Cortaderia selloana) a legismertebb és talán legkedveltebb díszfű - féle. Sokan előszeretettel ültetik kertjükbe impozáns és hatalmas krémfehér vagy rózsaszín bugái miatt. Mutatós növény, azonban méretei kevésbé ismertek, amire érdemes előre gondolni, mikor helyét a kiválasztjuk. Magassága meghaladja a 2m-t, míg szélessége 3 m körüli. Olyan helyre érdemes telepíteni, ahol formája, ívesen hajló lombozata jól érvényesül. Télen a pangó vizet nehezen viseli, melytől károkat szenvedhet. Főleg a fiatalabb tövek érzékenyebbek erre csapadékos tél esetén. Ennek köszönhetően sokan kényes fűfélének tartják, azonban ha az első pár évben védjük a tövét télen, látványos fejlődésnek fog indulni. Tavak mellé vízpart imitátorként is kiváló a Virágosnád vagy más néven Japánfű (Miscanthus sinensis ’ Gracillimus’). Keskeny levelei könnyed vízesésként visszahajló lombot alkotnak.
Teljesen télálló, igen ellenálló díszfű, mely gyorsan terjed.
A xeriscaping - más néven alacsony vízfelhasználású kertek - egyik legnagyszerűbb növénye a Pálmaliliom (Yucca filamentosa). Gyakoriak az olyan kertek, melyeket ritkábban tudunk öntözni, ilyen helyekre nagyszerű választás ez a növény. Rendkívül szárazságtűrő. Üstökös lombja télen is örökzöld. Harang alakú magas virágzata a nyár második felében nyílik. A szélsőséges időjárási körülményeket is nagyon jól viseli, miközben csekély gondozást igényel.
Virágágyásokban, kertekben, köztéri parkokban is egyre gyakrabban látható az Évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides). Évelőágyakban más színes, virágzó évelőkkel társítva nagyon jól mutat. Ültethetjük egyedül vagy csoportba is. Alacsony – 30 - 35cm-es - térelválasztónak is alkalmas. Gömb alakú lombját nyár végén kalászai dísztik. A Szálkafű (Hakonechloa macra ’Aureola’) sárgás színű, csíkos mintázatú, bambuszra emlékeztető leveleivel szép színfoltot ad. Hazai kertekben még ritkábban elterjedt fűféle. Félárnyékos helyen fejlődik rendesen. Egy másik igen intenzív lombszínű díszfű a Feketelombú, laposszárú kígyószakáll (Ophiopogon planiscapus ’Niger’). Látványát még jobban kiemeli, ha világos színű dekorkövekkel fedjük a talajt körülötte. A Medveszőrcsenkeszek (Festuca gautieri) szúrós kis párnái idővel alacsony zöld szőnyeget képeznek. Sovány talajon, ritkább öntözés mellett is megélnek.
Sokszor visszatérő kérdésként kapom, hogy az idősebb tövek tőosztásának mi a legoptimálisabb időpontja? A kora tavasz. Mikor még a hajtások apró „sípokként” törnek elő a földből, óvatosan vegyük ki a tövet, minél nagyobb földlabdával, a gyökereket legkevésbé sem sértve. Osszuk szét a tövet nagyobb darabokra, úgy, hogy mindegyik rendelkezzen elegendő mennyiségű gyökérzettel, majd ugyanolyan mélyen, mint ahogy eddig volt a kertben, ültessük el. A telepítést követően egy ideig a díszfüvek is alaposabb önötözést igényelnek! Ha új növényként szeretnénk telepíteni, a cserepes példányok az év bármely szakában- kivéve télen - biztonságosan ültethetőek.
Nevelésük egy fontos fortélya: ősszel semmiképp ne metsszük vissza a díszfüveket! Az üreges szárukon keresztül beszivárgó víztől a tő rothadásnak indulhat, vagy a pangó víztől fagykárokat szenvedhet. Késő ősszel lazán kössük össze lombozatát, ezáltal télen megvédjük a víz okozta gondoktól. A metszés ideje kora tavasszal jön el. Ekkor könnyen el tudjuk távolítani a tavalyi lefagyott száraz leveleket. Miután intenzív növekedésnek indul, nehezebbé válik a metszés, az idei és a tavalyi ágak kiválogatása. Metszéskor közvetlenül tőből távolítsuk el a szárat, ne hagyjunk csonkokat. Ezzel a gondoskodással hosszú évekig egyre nagyobb méretű és dúsabb díszfüvek gazdagíthatják kertünket.
(A cikk a VERANDA Magazin 2014. November-Decemberi számában megjelent)
