Bálint György kertészmérnökkel folytatott beszélgetés alapján.
Régóta foglalkoztat ez a gondolat, hogy érdemes lenne néha megállni és visszatekinteni a kertészkedés hagyományaira, szokásaira és értékeire. Kipróbált hagyományokra, bölcsességekre, melyek az idő múlásával sem veszítettek aktualitásukból és hasznosságukból. Minderről egy olyan kertész társaságában beszélgettünk, ki egy egész életen át művelte és műveli szívvel - lélekkel szakmáját. Bálint Györgyhöz, az ország Bálint gazdájához látogattunk el, vagyis nekem és még oly sokaknak Gyuri bácsijához.
Nagyon izgalmas időszakot él meg ma a világ. Mi csak egy 10 milliós ország vagyunk, de 7 milliárd ember sorsáról, jövőjéről van szó. A kertészet kezd ennek a 7 milliárd embernek a sorsában egyre fontosabb szerepet játszani. Keresi a világ mindazokat a tevékenységeket, amelyekkel az ember egyénileg tud valami olyat alkotni, amiben öröme van. Ennek a legközvetlenebb és legérthetőbb módja az, hogy valamit termelni kell. A legkézenfekvőbb, ha az embernek van kertje vagy erkélyládája, és abban termel valamit. Ez óriási sikerélményt tud nyújtani.
Nemrég volt a születésnapom, a családom tagjai és a környezetem ajándékokkal halmozott el. A drága ajándékok különösebben nagy örömet nem szereztek, persze örültem, hogy gondoltak rám. A legkedvesebb ajándékom az volt, hogy az egyik unokamenyem hozott egy kis kosár saját termésű paradicsomot, paprikát. A kosarat maga díszítette föl raffiával meg virágokkal. Hát, ennek örültem a legjobban!
Az akkori kívánalmakhoz képest nagyot változtak mára az igények is. Több generációkon átívelő korszakoknak a kerthez való szemléletéből és tiszteletéből vissza kéne csempészni ismét a napjainkba. Ezek jóval túlmutatnak magán a kertészkedésen, pozitív szociológiai vonzataival, életminőségünk tartalmasabbá tételével. A 70-es évek, a „telkek korszakának” indulásától milyen irányban változtak a szokások?
A kertészet napjainkra olyan szempontból elfajult, hogy csak az esztétikai szempontok dominálnak. Pedig a szép kertnek az a természete, hogy harmónia alakul ki az esztétikum és a praktikum között. Tehát, hogy hasznos is a kert, meg szép is. Kellemes ott tartózkodni, de valami terményt a család asztalára lehet tenni. Egyre fontosabbnak látszik, hogy ne épüljön kőfal a kert két célja: a szépség és hasznosság közé, ezeket valamiképpen össze kell passzintani. Ennek megvalósítása tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog. A házunk mellett áll egy nagy cseresznyefa. Amikor virágzik, akkor díszfa, de később gyümölcsöt is ad. Az ablakládába a muskátli közé lehet ültetni egy-egy fűszernövény palántát. Ennek már kettős haszna van: szép és hasznos is. A kert kettős céljáról nagyon sokat tudtak a régiek.
A kert művelése a generációk közötti kapcsolat erősítő szála is. Gyerekként sokszor akár egy életre meghatározó lépés a növények szeretetére való nevelés. Régen, hogy élték ezt meg az emberek?
A szemem előtt lebeg gyerekkorom parasztkertje. Ez állt egy kis előkertből, amit rendszerint a család valamelyik lánytagja ápolt. Ebben sok fűszernövény volt található. A ház másik oldalán volt az ámbitus (oszlopos tornác), ahol a mamámnak voltak a szép virágai, a leander, a muskátli és a többiek. A ház mögött volt a zöldséges - és gyümölcsöskert. Sokat járom az országot és azt látom, hogy a falusi porták jó részénél ez megszűnt, szinte nincsen már kert. Hol vagyunk már attól, amikor Németh László kicsit naívul, de Kertmagyarországról írt!
Tanulságokkal szolgál Bükkszentkereszt példája. Nemrég jártam ott a gyógynövény napokon. 10 ezer ember volt a hegyek között, nehezen megközelíthető kis faluban. Él ott egy Szabó György nevű öreg füves ember (már öreg, de azért nálam sokkal fiatalabb) aki csinált egy vállalatot. Ma már számos európai országba exportálnak gyógynövényeket.
A mai kezdő kertbarátoknak áll-e elegendő ismeretterjesztő szakirodalom a rendelkezésére? Szükség lenne-e ma is egy Önéhez hasonló rendszeres kertészeti témájú műsorra?
A kiskertben élő emberek manapság kevés segítséget, szaktanácsot kapnak. Pedig a régi kertészeti hagyományok kiveszőben vannak, mint pl. a vetésforgó. A hagyományoknak borzasztó nagy ereje van és ezt nem szabadna elveszni hagyni. Az utolsó lehetőségek vannak most, mert két - három generációnál tovább ezek nem élnek. Én 30 évig csináltam a Falurádiót, minden héten tudtam aktuális tanácsokkal szolgálni. Az Ablak című műsort is véletlenül éppen 30 évig csináltam. Még mindig előfordul, hogy megállítanak az utcán és azt mondják, hogy milyen jó volt az az Ablak, ott ültem a mamámmal péntek délután, és néztük a műsort. Még ilyen távolságból is emlékeznek erre az emberek.
A kerttel kapcsolatos kérdések is változtak idővel. Ahogy Hosszú televíziós szereplése idején mik voltak a nézők leggyakoribb kérdései?
A növényvédelem. Messze a legtöbb kérdés ezzel volt kapcsolatos. Ez érthető, mert minden évben máskor és másképp jelentkeznek a kártevők és kórokozók, évente pedig új növényvédőszerek jelennek meg. És borzasztóan keveset kérdeztek mindig a talajjal kapcsolatban. Míg az én fiatalkoromban a központi kérdés a föld volt, manapság a növényvédelem. Ha elfelejtjük azt a sok évszázados hagyományt, hogy meg kell őrizni a talaj termőképességét, tragikus következményekkel lehet számolnunk. A talaj védelmére nagy szükség van, a haszonkertben főleg! Erre nagyszerű lehetőség a komposztálás. Komposztot készítve, némi műtrágya kiegészítéssel, föl lehet tartani a talaj termőképességét. De a magaságy is ennek a megoldása, mert ebbe minden szerves hulladékot bele lehet rakni. A szerves hulladék elkorhad, és a következő évben azt trágyaként lehet hasznosítani. Ugyanakkor a magaságy a termelést közelebb hozza a civilizált társadalom tagjaihoz, sikerélményt ad az emberek kezébe, hogy valamit termeljenek.
Az ember és a kert között fűződő viszony egy életre szól. Móricz Zsigmond hosszas keresgélés után, dunakanyari telkét egy diófa miatt vette meg, melybe beleszeretett. Tavasszal neki is látott a föld művelésének, majd később gyümölcsfákat is ültetett és zöldségeskertben termelt.
