„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
A kert és a rózsa. Egy elválaszthatatlan páros. Kevés kert van, melyben ne virulna pár tő színekkel és illatokkal teli rózsa. Mint régen nagyszüleink korában, ma is ugyanazt a hangulatot és érzést sugallja kertünkben. Hosszú múltra tekint vissza napjaink legnépszerűbb virága. Története több ezer évre nyúlik vissza.
Árnyas kerti pihenő felett virágzuhatagként aláomló futó változata erőteljes növekedésű, több méteres hajtásaival. A teahibrid rózsák közel egy méteres, dús bokrú hajtásaikon nevelik illatos, nagy fejű virágaikat. A csoportba ültetett, egy száron több virágot hozó parkrózsák virágtömeget nyújtanak, míg a talajtakaró rózsák apró, de tömegesen nyíló virágos ágaikkal borítják be a talajt. Kiemelkedő virágkoronájával az egyik legdekoratívabb a törzses rózsa. Így több csoportba oszthatóak a rózsák tulajdonságaik szerint. Virágaiknak formája is az egyszerűtől a dús szirmú, szögletes rozettásig terjedhet.
Megjelenésével, virágformájával és színeinek üzeneteivel különféle érzelmeket fejez ki. Nincs még egy olyan virág, mely szimbólumként ennyi jelentést és mondanivalót foglalna magában. Bársonyos színeiben a könnyedtől a gondolatébresztőn keresztül a jelentőségteljesig változóan más és más.
A hagyományos ültetési időszak az ősz és a tavasz. Ez szabadgyökerű (föld nélküli gyökérzettel rendelkező) rózsatövek esetében elengedhetetlen. Ezeket a töveket ősszel már lombtalan állapotban vagy tavasszal még kihajtás előtt kell telepíteni. Napjaink konténeres (cserepes) kiszerelésű rózsáinak telepítése nincs időhöz kötve – kivéve a téli időszakot – mivel gyökérzetük a virágfölddel teli cserépben gondosan átszőtt. Tavasztól késő őszig ültethetjük, az alapos öntözésre figyelve. Eredésük sokkal biztonságosabb, ezért én legfőképp ezeket ajánlanám.
A hely megválasztása. Ültetés előtt a választott fajta növekedési intenzitását és habitusát vegyük figyelembe. A térállás elegendő legyen a tövek vagy más növények között, hogy növényünk teljes pompájában tudjon kiteljesedni. Sokszor nem is hinnénk egy kis rózsatőről, mekkora is lesz pár év múlva. Gondoljunk csak egy robosztus méretű, fejünk fölé hajló futórózsára, melynek nem csak helyre lesz szüksége a későbbiekben, de pár év alatt erős támrendszerre is.
Sok napfény. A rózsa fényigényes növény, félárnyékban a virágzás intenzitása csökken, növekedése lassul és betegségekkel szembeni ellenállása gyengébb lesz. A laza, semleges PH értékű vagy enyhén lúgos talajokat szereti, a pangó vizet nem kedveli. Telepítésekor az ültetőgödörbe virágfölddel kevert érett szerves trágyát tegyünk. Mind a szabadgyökerű növény, mind a cserepes kiszerelés esetében a növény olyan mélyre kerüljön a gödörben, hogy a szemzés helye 2-3 cm-rel a talajfelszín alá kerüljön. Tömörítsük meg a talajt és alakítsunk ki egy kis tányért a tő körül, melyben az öntözéskor megáll a víz. A telepítést követően alaposan öntözzük meg és a továbbiakban is ügyeljünk a rendszeres vízellátásra.
Kihajtás előtt. Eljött a metszés ideje, mielőtt a hajtások megjelennének. A rügy felett vágjuk meg a vesszőt úgy, hogy azzal ellentétesen lejtsen a metszlap. A metszés alakító vagy ifjító lehet. Fiatalabb növények esetében alakító metszés szükséges, vagyis hagyjuk meg az erősebb vesszőket, a gyengébbeket pedig tőből távolítsuk el. Az idősebb növények ifjítást is igényelnek. Az elöregedett, vagy beteg ágakat távolítsuk el, így lecseréljük azokat a tőből hajtó fiatal vesszőkre. A nagyobb metszlapokat fasebkezelő szerrel kezeljük le. A meghagyott vesszőket a rózsa típusától és növekedésének erősségétől függően vágjuk vissza. A gyengébb növekedésűeket 3-4, az erősebbeket 5-6 rügyre. A futórózsát telepítéskor, majd idővel a megfásodott, elöregedett ágait vágjuk ki tőből, meghagyva az erős ágait, ezzel szellősebbé is téve a tövet . A metszés nagyon fontos ápolási munka, ez teszi rózsánkat formássá és dússá, hiányában felnyúlt, erőtlen lesz a tő. Év közben a rendszeres öntözésre figyeljünk és az elvirágzott virágokat vágjuk le!
Kártevők és kórokozók is megtámadhatják rózsánkat. A kártevők közül a leggyakoribb a levéltetű. Már megjelenésekor érdemes védekezni ellene, mielőtt nagymértékben felszaporodna. Száraz körülmények között jelenhetnek meg a takácsatkák, pókhálószerű szövedéket képezve az ágakon. Összesodródott levelek jelzik a levélsodró rózsadarázs, míg a szabályos félkör alakú rágás pedig a szabóméh kártételét. A gombás betegségek közül az egyik legismertebb a lisztharmat fertőzés, mely a levelek felszínén fehéres bevonatot képez. A rózsarozsdát a levél fonákján narancssárga spóratelepek jelzik. Ilyen gombás eredetű betegség lehet még a peronoszpóra és a botrítiszes betegség is. A kór és a kártevők nagymértékű gyérítésében, a betegségek megelőzésében nagyon hasznos a tél végi lemosó, permetezés. Majd év közben a kártevők ellen felszívódó rovarölő szerekkel, a kórokozók ellen különféle gombaölő szerekkel védekezzünk. Az időben végzett növényvédelemmel hatékony eredményt érhetünk el. A betegségek felismerésében és a szerek kiválasztásában kérjük szakember segítségét!
Az első csípős hideg hajnalok beköszöntével a szemzést be kell takarnunk. Egy 15-20cm-es földkupaccal védhetjük meg a téli fagyoktól. A takarást csak a fagyok elmúltával bontsuk meg tavasszal.
Mert bármely rózsát is választjuk, az gondoskodásunktól lesz fontos.
(A cikk a VERANDA Magazin 2014. Július - Augusztusi számában megjelent)
